A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Makó Imre: Fogolycsere révén a Szovjetunióban
a makói túszok közül öt, Vásárhelyi Kálmán meglincselésével gyanúsított földművest agyonlőttek a Nagyállomás mellett, a vasúti töltés tövében. A románok közeledésének hírére Anocskai elindította a szerelvényeket, míg ő kisebb létszámmal visszamaradt a berakodás befejezésére. Délután arról értesült, hogy a Direktórium megtagadta az élelmiszerek további kiszállítását, ezért felment a városházára. A téren felállt lovas nemzetőrök küldöttsége ekkor adta elő a Direktóriumnak, hogy a nemzetőrök utalványra kiadott szalonnáját is elrabolták. A határozott fellépésre Anocskai igazolásokat állíttatott ki hozzátartozóik részére, majd autóján sietve a pályaudvarra hajtott. Az ottani őrséggel az őt galoppban követő lovas nemzetőrök fölé lövetett, mire azok visszavonultak.16 A városháza tornyából leadott riadójelre még délután összegyűlt nemzetőrök zúgolódtak a rekvirálás miatt. Rögtönzött népgyülés keletkezett, amelyen leginkább már arról volt szó, hogy elhagyják-e a várost, ahogyan azt Barta elrendelte. Bartát és Félixet végül őrizetbe vették, de a túszok sorsáért érzett aggódás és a terroristák visszatéréséről gerjesztett rémhír hatására rövidesen szabadon engedték őket. A franciák közeledésének hírére másnap Barta autón Szentes felé távozott. Vele ment Borsi János direktóriumi tag is az utóbb még kiürített banki széfek értékeivel, melyeket a fővárosba érve leltár mellett átadott a Belügyi Népbiztosságnak.17 A Tiszántúli Proletárok Lapja 1919. május 1-i számában hírül adta, hogy a Vörös Hadsereg vezérkara а „X. kér. 32. vörösdandár parancsnokságát” Csongrádra helyezte. A Csongrádi Proletár aznapi számában „Barta, a X. kér. vörösdandár parancsnoka” értesítette a lakosságot, hogy átvette a város parancsnokságát.18 A Szolnoki Kir. Törvényszék utólagos megállapítása szerint „Csongrádon, nagy részben a románok elől menekült vöröskatonákból Barta László parancsnoksága alatt egy vörösdandár alakult, amely egyik zászlóaljának az ismeretlen tartózkodású Ihász Menyhért volt a parancsnoka, ezen zászlóalj 3. századának pedig Sarró Sámuel...” Az utóbbi „egyszerű kőműves mester volt, ennek daczára dandárparancsnoka képességét oly nagyra becsülte, hogy századparancsnokká tette meg, amely körülmény, ismerve a vörös érzelműek gondolkozását és lelki világát, már magában véve is azt mutatja, hogy Sarró Sámuel a vele nem egy véleményen levő úgynevezett burzsulyok ellen mélységes gyűlölettel viselkedett, azoknak halálos ellensége volt”.19 Sarró valószínűleg tagja volt a közrend fenntartására még az őszirózsás forradalom idején létrehozott nemzetőrségnek. Az ennek állományába tartozók - éppen a súlyos munkanélküliség idején, mely nem kis részben a köz- és magánépítkezések szüneteléséből következett - a napszámmal egyenértékű, sőt volt idő, amikor azt meghaladó díjazásban részesültek. A Tanácsköztársaság idején a testületbe szervezett munkásokat vettek 16 CSML A Szegedi Kir. Törvényszék ir. P 7164/1920. 17VRÚ, 1919. máj. 9., 10.,okt. 8. 18 GÁT László: Csongrád 1919-ben = Mozaikok Csongrád város történetéből 1979. 80. 14 A Szolnoki Kir. Törvényszék, mint büntető bíróság 1921. nov. 13-án kelt 3345/11/1921. sz. ítélete, a tanúvallomásokból megállapított tényállások alapján. Az ítélet egyik példánya: HL Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának ir. V. 90/1922.-1284/1922. 76
