A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Rosztóczy Levente–Presztóczki Zoltán: Emlékezés Rosztóczy Ernőné Kenéz Juliannára
ROSZTÓCZY LEVENTE ROSZTÓCZY ERNŐNÉ KENÉZ JULIANNA (1940-2016) Édesanyám 1940-ben született Hódmezővásárhelyen. Gyermekkori élményeit befolyásolták a kor szomorú történései. Mivel édesapja szabó kisiparos volt, és kuláknak minősítették a Rákosi-kor-szakban, így rendkívüli szegénységben éltek, gyakran éheztek. Gimnazista volt a forradalom idején. Kamaszlányként mélyen megérintették a megrendítő események, melyek világ- szemléletét is meghatározták, és a későbbiekben a történelem felé orientálták érdeklődését. Ritkán könnyezett, de ha Nagy Imréről beszélt, akkor mindig. Az érettségi után (rövid egészségügyi kitérővel) könyvelőként dolgozott. A HÓDGÉP-nél tíz évet töltött el. 43 éves korában betegsége miatt rokkantsági nyugdíjba került, és a Háziipari Szövetkezetnél dolgozott, mert gyönyörűen tudott pulóvereket kötni. Férje (édesapám), Rosztóczy Ernő, a híres tanár a Beretzk családból származott. Az otthon lévő dokumentumok, emlékek keltették föl érdeklődését a család története és később a helytörténet iránt. A levéltárban alkalmazták, ahol a kutatók munkáját segítette. Kezdetben Hódmezővásárhely gazdaságának történetét vizsgálta, majd később szerteágazó kutatásokat is folytatott. Kezdetben a "Sárga Újságban" (ahogy ő nevezte) közölte dolgozatait, melyekben főleg helytörténeti érdekességekről írt. Indíttatást érzett ahhoz, hogy azt a számtalan érdekes dolgot, ami a levéltárban olvasható, az érdeklődők megismerhessék. A későbbiekben a Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve közölte munkáit. E dolgozatokat rendkívüli odaadással, szeretettel és alapossággal írta. Legutóbb a vásárhelyi vasút, 2016-ban pedig Újváros történetéről számolt be. 2014-ben a hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság - amely fontos volt számára - tagjává választotta. Utolsó éveiben odaadással ápolta férjét, majd 2016. szeptember 27-én hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt. A halálos ágyán kinyitva, lefelé borítva maradt a Szeremlei Társaság évkönyve, azt olvasta utoljára... Magam hetekig sem tudtam hozzányúlni, majd becsuktam, azóta is ott van... Igazi lokálpatrióta volt, őrizzük emlékét szeretettel! 274
