A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Rosztóczy Levente–Presztóczki Zoltán: Emlékezés Rosztóczy Ernőné Kenéz Juliannára
PRESZTÓCZKI ZOLTÁN EMLÉKEZÉS ROSZTÓCZY ERNŐNÉ KENÉZ JULIANNÁRA Szeptember 27-én, gimnáziumi tanár férje elvesztése után alig másfél évvel, elhunyt Rosztóczy Ernőné Kenéz Julianna, Társaságunk tagja és évkönyveink állandó szerzője. Kenéz Julianna 1940. július 27-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, Kenéz Pál szabómester, illetve nemzetközi levelezési sakkmester, akinek emlékét a róla elnevezett sakk emlékverseny őrzi. Kenéz Julianna fiatal korától érdeklődött szülővárosa múltja iránt. Rosztóczy Ernővel kötött házassága révén rokonságba került a Beretzk családdal, illetve félje révén megismerte e jeles família történetét, melynek prominens tagjai fontos szerepet töltöttek be Hódmezővásárhely történetében. Az 1980-as évek közepétől adta közre cikkeit, beszédeit, melyeket jeles vásárhelyi személyekről (Futó Mihály, Szalay József, Juhász Mihály, Kovács Ferenc, Soós István stb.), eseményekről (Szántó Kovács-féle zendülés, Vásárhely román megszállása stb.) sőt novellákat is írt (pl. A tízforintos). Publikációi elsősorban a hódmezővásárhelyi napi-, illetve hetilapokban (Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, Vásárhely és Vidéke, Vásárhelyi Tükör, a 7 napról) jelentek meg, később, már a kétezres évek közepétől, a Szeremlei Társaság évkönyveiben is olvashattuk írásait, melyek legtöbbször a Beretzk família jelesebb tagjairól és a hozzájuk köthető eseményekről szólnak, számos, eddig nem feltárt információt közölve. Tanulmányai befejezése után könyvelőként dolgozott a HÓDGÉP-nél. Kényszerű nyugdíjazása után került immár életre szóló kapcsolatba Hódmezővásárhely múltjával. A Hódmezővásárhelyi Levéltár számára nagy szolgálatot tett azzal, hogy cédulákon rögzítette a hódmezővásárhelyi képviselőtestületek jegyzőkönyveiben megtalálható határozatokat, az 1850-es évektől kezdve egészen 1970-ig. Ezt a munkáját még a levéltár „városházi korszakában” kezdte. Ekkor kapcsolódott be a helytörténeti kutatásokba is. A Szeremlei Társaságba 2014-ben lépett be (a február 20-ai közgyűlésen vettük fel a Társaság tagjai közé), de betegsége miatt már nem tudott közgyűléseinkre, illetve rendezvényeinkre eljönni. Igyekezett lépést tartani napjaink kommunikációs forradalmával is: tagja lett a Hódmezővásárhelyi Lokálpatrióták facebook-csoportnak is, ahol egy-egy témával kapcsolatban kifejtette véleményét, melyet rendszerint forrásmunkákkal is alátámasztott. Személyes élményem vele kapcsolatban, hogy az Andrássy utca 31. szám alatti Szomor-ház 2016. júliusi bontása kapcsán megjegyezte, hogy korábban kellett volna eszmélni, azaz meg kellett volna menteni a 170 éves épületet, amely Hódmezővásárhely egyik - ha nem a - legrégebbi lakóháza volt. Emlékét megjelent írásain kívül a Szeremlei Társaság is megőrzi. Nélküle nemcsak Társaságunk, hanem Hódmezővásárhely is szegényebb lett egy igazi lokálpatriótával. Nyugodjék békében! 275
