A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Emlékezés - Farkas Ferenc: Gondolatok Földesi Ferenc pedagógiai hitvallásához

Az írás szerzője halála után igazi testamentummá nemesedett. A kataklizma kicsiholta autoprogram alcíme: aki élt akkor, tudja, miért írtam. Ezen a napon - közel ötven évvel ezelőtt - a Varsói Szerződés csapatai okozták a kataklizmát, Csehszlovákia özönvízszerű lerohanását. A csehszlovák kommunisták, akik a háború után még 47 százalékkal vezették a pártlistát, ’68-ra kiábrándultak a rendszerből. Optimista módon hittek a kommunizmus megreformálásának lehetőségében.

Moszkvában ezt másképp látták. Bevonultak. Éles fegyverrel felfegyverkezve. Letiporták a tüntetőket. A Vencel téren szovjet tankok parádéztak, elgázolt tüntetők vére folyt. Ráadásul Románia nem tartott a többi megszállóval. Nem mentek Csehszlovákiába. Ekkor, 22-én éppen a mai Andrássy utcán kerékpároztam, amikor megláttam egykori tanáromat, akkorra már kollégámat, Rosztóczy Ernő tanár urat a járda szélén kémlelni az eget. Kérdésemre azt válaszolta, hogy azt nézi, jönnek-e a román repülők megbombázni a várost. A bizonytalanság teljes volt. Tudtam tanár úr elbeszéléseiből, hogy 1944-ben családjával Nyugatra menekülve több bombatámadást is átszenvedett...

E napon, amikor a halált osztó fegyverek mondtak kritikát a másként gondolkodókra, Földesi Ferenc a szó és gondolat erejében makacsul bízva mondja el kritikáját a fegyverekről, az erőszakról, a diktatúráról, a rendszerről, a fönnálló társadalmi viszonyokról.

Saját múltjának, az ’56-os forradalomban vállalt szerepének egyenes folytatása ez az írás. Nem kell a sorok között keresgélni, mert egyenesen megfogalmazza: „szemben kell úszni az árral”, a pillanatnyilag (!!!) uralkodó tendenciákkal, amelyek célja az emberi redukció, a nyáj ember kialakítása, ami kialakíthatja az igénytelen, veszélyes önredukciót is.

Az érem másik oldalán kell munkálkodnunk. A demokrácia és liberalizmus jegyében kell a személyiséget - diákot, rajta keresztül a társadalmat - formálni, hogy az emberek jobbak, becsületesebbek, nemesebbek legyenek. Tegyék föl kérdéseiket a kornak, gondolkodó személyiséggé váljanak. Legyenek jó polgárok.

A szerző gondolatai a legteljesebb rokonságban vannak Csehov emlékezetes hősének, Asztrov doktornak szavaival, aki arról beszél, hogy micsoda boldogság hallgatni annak az erdőnek a susogását, melyet te ültettél a saját kezeddel. Biztos lehetsz abban, hogy ezer év múlva, amikor a klíma enyhébb lesz és az emberek is jobbak lesznek, ebben neked is részed van.

271