A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Emlékezés - Juhász Anikó: Szemelvények dédapám, Elek Pál visszaemlékezéseiből

de az ott várakozó közönség is, azt már, ahogy akarja a bácsi volt a válasz. El is ment a bácsi onnan haragosan.

Azután nemsokára megkezdődött a felvonulás az ünnepélyes leleplezési aktushoz. Jöttek a szebbnél szebb Bandériumok elől, utána a főúri négyes fogatok, azután gyalogosan a környéki városok és falvak hivatalos személyzete és a nép, úgyhogy egészen tele lett a bekerített helyiség. De az eső nagyon esett, ez idő alatt mindig. El volt ázva mindenki. Nem messzire voltak felállítva a bankett sátrak, felterítve 1000 terítékre, de ezek a sátrak is megcsurogtak a folyvást szakadó esőtől. A levelényi majorhoz vezető út két oldalán voltak felállítva a díszsátrak, de a közönség részére is volt néhány sátor, de meg kijöttek még Vásárhelyről és a szomszédos falvakból a vásári sátras vendéglők, így Horovicz Móricz ... kijött. Bementünk a sátrába mi is, de ott is csak úgy esett az eső, mint kint. Szólt a zene minden sátorban.

Megtörtént a leleplezés hivatalosan és ünnepélyesen. Az ünnepi szónok Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter volt, ekkor láttam eleven minisztert először életemben.

Megkezdődött a díszlakoma, a főméltóságok a díszsátorba vonultak, de leülni nem tudtak. Csak úgy állva fogyasztották a magyarosan bográcsban főtt marha paprikás húst. Nem messzire a sátraktól főzték 30 bográcsban a húst az ünneplő közönség számára, melyet ingyen osztogattak. Osztogattak tányérokat is, amibe a húst adták, de meg bort is ingyen adtak, amit félliteres üvegekbe eresztve osztották ki a köznép között, kenyeret is ingyen. Szóval nagyszerű ingyen ebéddel látták el a népet. Jól is mulattunk volna, ha az idő olyan csatakos nem lett volna. De így is a fiatalság nagyon hangos volt, nótázott, tánczolt. Emlékszem, hogy Markó Ernecz meg Hódi András össze is vesztek, már ölre is mentek, azon vitatkozva, hogy melyik tánczol és dalol szebben. Persze a vita eldöntetlen maradt, mert Horovicz szétválasztotta őket. Falusi sátorban is támadtak viták, de nem történt semmi nagyobb eset se, legalább még mink ott voltunk.

Ebéd után elindultunk hazafelé. Tódult a nép a mindszenti kompjáráshoz, ki kocsin, ki gyalog. A kocsikon minden férőhely elfoglalva, de esett szakadatlanul mindig. Méltatlankodott mindenki a rossz idő miatt. De láttunk egy kocsin a saroglyábán egy kévényi ízik csutka ülésen egy pár fiatalt nagyon összebúvva, egy esernyő alatt húzódva meg. Meg is állapítottuk, hogy csak nem haragszanak, hogy ilyen idő van? Sokan adták rájuk az áldásukat. Mink ismét a gőzhajón mentünk vissza, átérve megtaláltuk a kocsit, melyet Nagyapám elébünk küldött. Csurom vizek voltunk, mire a tanyára értünk, mondtuk is, hogy így még talán sokkal nevezetesebb lesz a Millenniumi Emlékmű leleplezési ünnep.

254