A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.

kesztő Garzó Imre A színházból c. rovatban (Heti Lapok)65, valamint többnyire Gonda József irodalmár- írja a Hód-Mező-Vásárhely hasábjain, a Színészetünk c. tárcában.66 Egy rövidre sikerült kritika 1882-ből, amikor: Shakespeare Arany János által fordított híres bohózata a Szentiván-éji álom adatott. Sokan kíváncsiak voltak, milyen lehet e mü előadása, a mi kis színpadunkon? Hát bizony méltó volt a mi kis színpadunkhoz. Az a sok görögtűz fény, az a sok új díszlet, kalapácsütés, zuhanás, mely az egész előadás ideje alatt tartott,... a tündér ifiasszonyok ugráltak, beszéltek is valamit, de mivel hogy tündéri beszéd volt, hát a halandók nem értettek belőle semmit,.. Most pedig jönne a kritika, ...de ez elmarad.”67

A Vásárhely és Vidéke c. heti, majd napilapban Színház c. jelentek meg a színházi és műkedvelői előadások kritikái Arany János (Auspitz Jenő) és A.S. (Abonyi Sándor) tollából, az 1890-es évektől. Majd ugyanitt Színészet c. rovatban, Rip-rip aláírással folytatódott a helyi színházi-, műkedvelői- és zenekritika. Egy igazi vásárhelyi „célszörű” színházi kritika, 1893-ból, amikor az épp itt vendégeskedő szín- társulat csak vígjátékot és bohózatokat tűzött műsorára: „Színészeink azt hiszik, hogy mi csak a bohóságokért lelkesülünk. ...Hát ennyire rossz gusztusának még se nézze a direktor úr a mi közönségünket. Tudja meg, hogy mi még a túróslepényből is hetenkint csak egyszer, szombaton kérünk.”68 Rövid és sommás kritika a vásárhelyi közönség színházlátogatásáról, a Karikás c. élclap egy 1894-es számából:

„Télen nagyon hideg van,

Nyáron nagyon meleg van,

Soha sincsen jó idő,

Nincs itt színházkedvelő.”69

Herczeg Ferenc Három testőr c. darabja (1897) nem hozott sikert a helyi műkedvelő társulatnak, a korabeli helyi színikritika így összegezte az előadást: [a gyér számú, ásítozó közönség] „csak egy alkalommal kacagott, az első felvonás után, amikor a rendező jól hallhatóan a súgót szólította, és - a közönség élénk helyeslése közepette - megjelentek a függöny előtt a szereplők.”70

A helyi műkedvelők kedves divatja, a különböző élőképek bemutatása volt, a Református Nőegylet tagjai 1900 telén mutatták be a Parnasszus c. élőképet. A magasztos témájú előadás kritikáját, a maga is színészi álmokat dédelgető Kiss Lajos írta meg: „Mikor Zsebők [János, a darab betanítója és a háttérképek megfes- tője Tornyai Jánossal] összeállította egy hegycsúcson a múzsák csoportját, előttük egy muszlinfüggönyt eresztett le, úgyhogy a kép ködösen, homályosan látszott.

65 GARZÓ Imre A színházból c. rovatban ír színikritikát = Heti Lapok, 1880. okt. 31. -nov. 21.

66 GONDA József: Műkedvelőink a színpadon = Hód-Mező-Vásárhely, 1897. márc. 25. 3.

67 Hód-Mező-Vásárhely, 1882. dec. 3. 3.

68 VV, 1893. márc. 12. 2.

69 Karikás, 1894. szept. 9. 3.

70 GONDA Józsefi, m.

153