A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.
Tornyai elragadtatásában azt mondta: <Te, ehhez még az kellene, hogy a háttérből egy patak csobogása hallanék.> Hát meg is csinálták a patakot. Az előadásra elhozattak egy hordó vizet, s amikor a függöny felszaladt, a háttérben elkezdték a vizet egy nagy kádba kiönteni, ...de sajnos nem csobogás lett belőle, hanem ilyen hangok, s elég erősen: blö-blö-blö...ami egy kis derűt vitt az előadásba, de másképp fényesen sikerült. A lelkesedés és a hála, amely a rendezőket jutalmazta azért a ritka műélvezetért, amilyenhez eddig nem juthatott ebben a művészi mozgalmaktól elszigetelt városban, azt mutatja, hogy igenis van olyan út, amelyen a művészetet el lehet juttatni közönségünk szívéhez, szeretetéhez.”71 A vásárhelyen bemutatott műkedvelő előadások kritikusai közé Móra Ferencet is be kell vennünk, aki maga is sokat fellépett verseivel, novelláival Vásárhelyen önálló esteken, a Stefánia Szövetség vagy a Dugonics Társaság felkérésére. 1925 októberében is közreműködött egy jótékonysági esten (a Fekete Sas színpadán), amelyen bemutatták vásárhelyi jó barátja Szathmáry Tihamér: Cifra Jutka c. népszínművét. „Baráti körben régen ismerik egy népszínművét, amit rendkívüli hatással lehetne előadni, de azt vonakodik kiadni a kezéből. ...Ellenben most csinált a Stefánia-estélyre egy vásárhelyi egyfelvonásost, amelyben annyi humor van, hogy féltucat pesti vígjátékíró kiruházkodhatna belőle. A szerző maga is fellépett a darabjában mint törvényszéki elnök. A vádlott parasztasszonyt [Nyizsnyay] Aranka néni játszotta, a fehérhajú Aranka néni, az ország legbájosabb óvónője. ...Ahogy a függöny legördül, szalad hozzánk Aranka néni, azon kifestve, a szerep hétszél szoknyájában. Körülvesszük, cirógatjuk, gratulálunk neki, de ő nagyon kedvetlen. Egyre azt hajtja, hogy nem jól ment a szerep, mert ha jól ment volna, akkor [Szathmáry] Tihamér nem nézett volna rá olyan csúnyán, és nem kiabált volna rá olyan mérgesen. Hát erre nem tudtunk mit mondani. De jött Tihamér, és hálásan kezet csókol partnerének. - Nagyszerűen ment. - Hát akkor miért kiabált rám olyan mérgesen? ... - Hát, hogy az Isten egeribe ne kiabáltam volna, mikor úgy kívánta a szerepem! Hiszen én voltam a törvényszéki elnök!”72 Műkedvelő kritikus véleménye 1927-ből, a műkedvelőkről: „Mi nem kényszerülünk, hogy helyi nagyságokról jót írjunk, vagy pedig figyelmes hallgatásba burkoljuk bele a dicstelen jelzőket. Nekünk szabad független kritikával élnünk. Kritikával, amely nem dicsér agyba-főbe senkit, de agyon sem hallgat, vagyis valóban a fejlődést szolgálja. ...A műkedvelők esetében ez annyi, hogy elismerjük a társaság nemes célkitűzéseit, kétszeresen megbecsüljük mondhatni heroikus áldozatkészségét és ügybuzgalmát - azonban azt a túlfejlett öntudatot, amellyel az abszolút művészet aranypecsétjét akaiják működésük valorjára [értékére] ütni, izé...kissé komikusnak tartjuk.”73 Kabarészámokat, egyszemélyes kabarét [mai szóval: stand up] is előadtak Vásárhelyen, a sajtókritika így ír róla: „...a Műkedvelő Társaság kabaré estjén minden 71 BODNÁR Éva i. m. 70. 72 VRÚ, 1925. nov. 8. ' Színház, Mozi, Sport 1927. máj. 30. 3. 154
