A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Béres Dezső: Bűnösök és férfiak

Újvár, Nógrád, Hatvan, Szarvaskő, Poroszló, Nagyvárad vonaltól) nyugat, északnyugat, északra fekvő településekről idézték meg.3 Tehát ellentétben a korábbi közlésékkel, Veress Mihályt Sarkadról vagy környékéről nem idézhették bíróság elé, mert a város török közigazgatás alatt állt. A későbbi leszármazottak a Sarkad környéki Veressek. A perbefogottak többek között a katolikus egyház gyalázásá- val, Szűz Mária isteni voltának tagadásával, uralkodó elleni lázítással, várak töröknek való felajánlásával lettek megvádolva. Aki áttért a katolikus hitre, hüségesküt tett a királyra, vagy vállalta a határon túli száműzetést, a halálbüntetés végrehajtásától megmenekült. A hitük mellett kitartók halálbüntetését várfogságra, ezt pedig 1675 elején gályarabságra változtatták. A tortúrának Ruyter admirális Nápolyban vetett véget, azok kiszabadításával. A költő őse a vers szerint gályarabságban fejezte be életét, tehát errefelé lehet keresni.4

A család másik ágáról hiteles források vannak, szintén ebbe a korba vezetnek vissza. A pozsonyi vésztörvényszéktől térben és időben egymás mellett haladó Vöröss és Komáromi család története a költő dédszüleinek egymásra találásával, 184 évvel Pozsony után fonódott össze, mikor a vásárhelyi Vöröss Zsigmond a 18 esztendős Komáromi Krisztinát választotta élete páijának. A kutatás nélkülözhetetlen része a forráskritika, hiszen már Mokos Gyula Szentkúti Kiss Károly 1892-ben publikált munkáját, kevéssel utána Szinnyei életrajzi szócikkeit bírálta. Mindkét alkalommal a gályarabságra hurcolt Komáromi Sülye István egyik fiánál, Pálnál mutat rá téves közlésekre. Szinnyei meg sem említi annak apját: „a feldarabolt életrajzok mellett találtatik összefércelt is [...] ha református egyházunk legtudó- sabb tanítói, legfőbb kormányzói, világi nagyjainknak s az erdélyi fejedelmeknek kedves emberei és egyházi ügyekben tanácsadói, püspökeink életéről ilyen tudósításokat ad a Magyar írók élete, micsoda figyelemben részesülhetnek az Úr szőlőjének egyszerű munkásai, az együgyű szolgatársak. Bizony jó sokan semmilyenben: mellőzés osztályrészük. Pedig különben éppen nem nehéz az írók sorába bejutni. Komáromi Jánosban Komáromi Sülye István fiát, tehát Komáromi Sülye Pálnak és Komáromi Sülye Józsefnek (pákozdi, majd pápai lelkész és esperes) az öccsét, a szegedi papot sejthetjük. [...] Orczánk pirulásával mutatunk erre a sajnálatos jelenségre, nem hogy a Magyar írók életének ezerfelé kutató szerzőjét okoljuk, hanem mert fájlaljuk saját mulasztásunkat, hogy mind ekkoráig sem tudtuk módját ejteni annak, hogy könnyen áttekinthető alakban a nagyközönség elé terjesszük, a mit az irodalom terén jeles elődeink alkottak. Mintha egyáltalában nem is gondolnánk azzal, a mivel bátran dicsekedhetnénk is.” - Szabadulása István élettörténetét még Zürichben leírta latinul Lavater János bölcsészettan tanárnak, amit azután Antalfi

3 RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I—III. Lugos, 1874-1909.

S. VARGA Katalin: Vitetnek ítélőszékre... Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve. Pozsony, 2002.

4 Ezt a versét 1936 februárjában írta, kéziratos füzetében maradt fenn. Hasonló versei ebből az időszakból: a Gályanyom után, a Gályán, a Papok sarja.

123