A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága

szerző által 10,k mű 1855. május 28. ”56 - Ez önmagában nem bizonyít nexust, Losonczy verseit ismerhette hírlapokból, vagy az 1853-ban megjelent első önálló kötetéből. Jelenléte nem állandó Nagykőrösön sem, gyakori fellépései voltak más városokban is. Vahot Imre engedélyek hiányában csak 1857-ben jutott hozzá, hogy folyóiratot indítson, ez lett a Napkelet. Ha nem is azonnal, de a 8. számtól (február 26.) gyakori szerzője Nyizsnyay is. Fellépései mellett - például az új makói városháza avatásakor, 1858. február 13-án mutatta be Petőfi Honfi dal c. verséhez írt új zenéjét57 - év végére Nagykőrösön is megszervezett egy több mint 60 fős dalárdát, a működési engedélyt két hónap múlva kapták meg, így kiérdemelve, hogy ő is egyike lehessen azoknak, akik „a nagykőrösi Athenaet alkoták. ”58 Vahot is ebben az évben valósíthatta meg régi tervét, a „provinciális népiesség megjelenítését ” - dalidós esték és körutak formájában (1844/45-ben Petőfivel nem sikerült). A szabadságharc bukása óta zajongó, nyilvános, sok embert megmozgató rendezvényt ritkán engedélyeztek. Musica quid biberint - ok a zenére, ha jótékonyságból szervezik, kevésbé korlátozta hatalom, és mindig volt kiket felsegélyezni. Sok, e célból szerveződött, nevük szerint „Ének Zene és Szavalati Műtársulat” alakult, hogy „szavalati és zenészeti műversenyeket,” más köntösben: „zene- és szavalati akadémiákat” tartsanak. Gyakorlatilag azt az élő irodalmat vitték el így a közönségnek, amit a nyomtatott sajtó cenzúrája nem engedett nyilvánosság elé. Nyizsnyay is, változó személyi felállású „műverseny-társulatával,” el-elindult ilyen dalidós utakra. Maga a dalidó a dáridó főnév mellékalakja: énekkel, zenével, tánccal, eszem- iszommal járó lakoma - írja szűkén értelmezve Pallas Nagylexikon. Bővebben: igényes muzsikus műsorában versmondás is szerepelt, és nem csak kávéházi, báli, de rendszeres színházi program is volt. A Nemzeti többször hirdette: „a színházi álarczos dalidók mához egy hétre kezdetnek meg a nőegylet vigalmával.” Jókai, Mikszáth is tolla hegyére tűzte időnként az eseményeket. A mai nyelvészeti szak- irodalom e szóalak bölcsőjének székely és csángó népdalok után szemantikailag lényegesen módosult „használati körrel” Losonczy László 1852-ben publikált Egy dalidó vége felé c. versét tartja, szemben Arany Jánossal, aki Jókai szóalkotásának vélte a Szegény gazdagokról út bírálatában.59 Nyizsnyay, Vahot Napkeletjén kívül más pesti lapokkal és nyomdákkal is kapcsolatot tartott. Vasúton Pest, ahonnét Sárosi már alig mozdult ki, ha nem is mindennapos, de gyakran elérhető távolságba került (Szeged és Pest között 1854-ben indult vasúti közlekedés). „A mindinkább alkoholistává züllő Lisznyai Kálmánt és Sárosi Gyulát a Zrínyi sörcsarnokban éppúgy lehetett látni, mint a Szervita téri Kispipában, vagy a krisztinavárosi Politikus Szatócs asztalánál,”60 vagy Vahot rendezvényein. Mégis, találkozásaikra, az együtt töltött időkre a szájhagyományon, és a forrásokkal alá nem támasztott hírlapi cikkeken kívül nincs bizonyíték: „Egy visszaemlékezés két zenészt, Nyizsnyait (!), és Gojdingert említ kizárólagosan, mint közreműködőket. — Ezt egyelőre sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Az azonban lehetséges, hogy a társaság összetétele némileg változó lehetett ugyan, ám Lisznyai aligha hiányozhatott. Nyironyai (!) Gusztáv és Simonffy Kálmán dalai [...] között Lisznyai-versek megzenésítései is akadtak.”61 Az irodalom- és hatástörténet újabb és újabb revíziók, rehabilitációk

55