A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága

klarinét, gordonka, pengedü (gitár) szólt együtt, a karmester ő maga.49 Matók hat havi fogházbüntetést kapott ’48-as szerepvállalásáért, szabadulása után erkölcsi bizonyítványába a helyi hatóság diplomatikusan annyit írt, hogy politikailag nem feddhetetlen, de róla nyilatkozni nem tud, mert „azokban az időkben” nem tartózkodott a városban. Jogi diplomát szerzett, megyei esküdt, ügyvéd, a város első hírlapjának munkatársa, „egy időben a város költői erejű, zenében is nem közönséges jártasságú főügyésze” volt. A még nem tisztázott vásárhelyi kötődésű Pecsenyánszky Jánossal hármasban zenei folyóirat indítását is tervezték. 511 Pecsenyánszky szintén menekült lengyel nemesek leszármazottja, hegedűművész, szülővárosa népi hagyományokat őrző zeneszerzőként tartja számon. Az ő makulá- ja sem tiszta a hatóságok előtt, részt vett a szabadságharcban, a bukás után visszatért szülőföldjére, jogot végzett, Jászkun kerületi levéltárnoka lett. Családi nevét 1862-ben magyarosította Palotásira (ezt a nevet ma zeneiskola viseli Jászberényben), Nyizsnyay listáján mégis Pecsenyánszkij olvasható.51 Nem egyértelmű, hogy az ekkor már felváltva Makón, Battonyán, Vásárhelyen élő Dobozy Károly hegedűművész, zeneszerző, aki Nyizsnyayval is „többé-kevésbé meghitt levelezésben és baráti viszonyban állt,”52 egyeztetés után vette-e át a zenekart, amit azután 1859- es makói meghívásáig gardírozott, vagy Nyizsnyayék Nagykőrösre költözése adott lehetőséget számára. Romantikus és bizonytalan állítás, legalábbis nehezen összeegyeztethető az életrajzokkal, hogy Sárosi Ingeborg önszületése napján c. versét Nyizsnyay akkor zenésítette meg, mikor a költőt Rédén (vagy Gyöngyösön) elfogták. Ha valóban ezért a dalért vette maga mellé, és ez hozott a muzsikus számára sikereket, csak úgy történhetett, ha már korábban megszületett a vers, és azt Nyizsnyay ismerte. Ez esetben igaz lehet sok-sok korábbi, forrásnélküli állítás, tudniillik, hogy a vers megzenésítése 1852-ben történt. Torday Ányos is hasonlót ír, de évszám nélkül. Károssi Pál közelítőbb, de ő sem pontos: „mikor Sárosi Gyula amnesztiát kapott...” Irodalomtörténészeink szerint Sárosi ezt a versét börtönévei alatt „érlelte” saját, 40. születésnapjára (1856. február 12.), de addigra szabadult a Zsófia főhercegnő születésekor (1855. március 5.) gyakorolt részleges, rá is kiterjesztett amnesztia révén.53 A vers első közlésére 1857. július 4-én Boross Mihály „a nép jólétére szerkesztett ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap”-jában, a Kalauzban került sor. Nyizsnyay Egertől ekkor már messze volt, épp készült Vásárhelyről Nagykőrösre áttelepülni, aminek ésszerű oka a Póka gyerekek további taníttatása. Valószínűsíthető, hogy előbb az édesanya ment a gyerekekkel, mert a Szépirodalmi Közlöny 1857. utolsó negyedévi (október-december) előfizetői névsorában a 20 vásárhelyi előfizető között szerepel a neve.54 Mindenesetre Nagykőrösön volt főgimnázium, Vásárhelyen nem, ott élő sógornőjének családja egyfajta biztonság- érzetet, lakhatást nyújtott. így a szeptemberi iskolakezdéshez igazítva 1857 nyárvégén áttelepültek. Nagykőrösön tanított latint és irodalmat Losonczy László ev. ref. főgymnasiumi tanár, költő- és szerzőtársa.55 Kapcsolatukról az első dokumentum a Vásárhelyi emlék - Népdal, frissekkel kéziratos kottája, „Erez a szív, habzik a bor” kezdő sorral. Maga rajzolta címlapján: „szövegét szerzé Losonczy László, zenéjét Nyizsnyay Gusztáv. A Hód-Mező-Vásárhelyi lelkes ifiúságnak ajánlva a

54