A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
diások, mutatványosok, ezek kikiáltói hívták a vásári közönséget a jelenetek, életképek bemutatójára. A „garasos vásári komédia” a legszegényebbek szórakoztatását szolgálta. A panoptikum, a cirkuszosok, élőképes szemfényvesztők, a panorá- mások, bábjátékosok és egyéb látnivalók mellett, mindig szerepeltek egyszerűen mulattató, okító jelenetet játszó kis társulatok, a komédiások is.36 A vásárban megforduló gyerekek, fiatalok, és gyakran a felnőttek képzelőerejét is megindították ezek az élmények. A vásári forgatag árusai, alakjai is gyakran belekerültek a gyerekek és felnőttek szerepjátékaiba, népi színművekbe. Hazatérve beépítették a látottakat játékaikba, esetleg egy-egy színmű jelenetébe is. A nemzeti irodalom a magyar reformkor és a szabadságharc idején kezd tudatosulni és terjedni a polgárság, majd az iskoláztatás terjedésével a parasztság között is. A 19. század második felétől nagy mennyiségben kerülnek olcsó, minden vásárban hozzáférhető könyvek, kalendáriumok kiadásra. A sok kevésbé értékes történetet feldolgozó ponyva kiadvány között azonban feltűnnek Arany János, Petőfi Sándor, Fazekas Mihály és más szerzők művei, népszínművei is. Vándor színtársulatok Vásárhelyen és hatásuk a népi színjátékokra A reformkori magyar színjátszás a nehezen megközelíthető Vásárhelyt is elérte, az első ismert vándorszíni előadást épp 200 éve, 1816 őszén tartotta Láng Ádám „Új nemzeti játszó társasága”. Arról nem tudunk, korábban voltak-e Vásárhelyen műkedvelő színjátszók, de az bizonyos, hogy az említett vándorszíntársulat közönségcsalogatójában ez áll: „...Ezen Játék dísze meg adása végett... az idevaló Kis Asszonyok fognak segítségemre lenni.”[A helyi, amatőr szereplők részvételét több színlap is tanúsítja]37 38 A polgáriasodó mezőváros tehetősebb gazda rétegében, a tisztviselők, az értelmiség között egyre népszerűbbé válik a színházba járás, mint kikapcsolódási, szórakozási forma. Az első vándor színtársulatok szereplése, sikere után a helyi polgárosodó (értelmiségi, iparos, egyházi, majd a paraszti, stb.) rétegekben előtör a vágy a játékra, a színpadi előadások élvezetére és előadására. Már az 1905-től a Nyári Színkörben vendégszereplő Szendrey Mihály aradi színtársulatának olyan sikerei voltak a tanyai közönség körében, hogy a színigazgató így emlékezett visz- sza: „A színiidényünk alatt állandóan harminc-negyven tanyai szekér álldogált a színkör udvarán és valósággal kétségbeesés vett erőt azon, aki nem kapott jegyet az előadásra. Mi pedig igyekeztünk mindenkinek helyet csinálni, ...megraktuk a galériát [ kakas ülőt] :'A Kezdetben ezen társadalmi rétegekből kerülnek ki az első vá36 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged, 1956. 68-89. ’ BAR1CZ Zsolt: Vándortársulatok a XIX. század eleji Vásárhelyen = Juss, 1989/3. 109. 38 KRISTÓ Mária: Színházi élet a Hódmezővásárhelyi Nyári Színkörben. Szakdolgozat, 2001. (NLVK Helytörténeti Gyűjt.) 30
