A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
sárhelyi műkedvelő színészek és rendezők is. Elválaszthatatlanná válik a polgárosodás, magyarosodás a helyi műkedvelő színjátszástól. Kialakult az a társadalmi igény, amelyben minden réteg a maga módja és igénye szerinti darabokat, népszínműveket, vallásos vagy világi játékokat visz színpadra. Kiss Lajos visszaemlékezése gyerekkori csatangolásaira, amikor az Erzsébet-ligeti fák és bokrok között megpillantotta a ,juhakolnak” nevezett régi színházat, amelyben a városban, nyaranként vendégszereplő színtársulatok próbáltak, majd játszottak. Persze többnyire a kukucskálásnak a rendőr vetett véget, és a többi gyerekkel együtt elzavarta őt is. De mindenáron be akart jutni a színházba, ezért minden társulatból egy-egy színész szolgálatába állt, cipelte a fellépő ruháit, nehéz kellékeit. A segítség fejében pénzt nem kapott az egyébként mindig pénzszűkében élő színészektől, hanem benn maradhatott a színházban, és a legfelső karzaton (a kakasülőn) nézhette végig az előadásokat.39 40 Társas népszokások a vásárhelyi tanyavilágban Gyerekjátékok. Az egyéni és a társas gyerekjátékokkal Vásárhelyen és környékén Kiss Lajos foglalkozott részletesen. Leírja a kiskanászok egymás közötti (szerep) játékait, amelyek ismételgetésével, szórakoztató formában tanították meg a nagyobbak a kicsiket a jószággal való bánásmódra, a felnőtt férfiak viselkedésére. Nyári, szabadban tartott játékok voltak: a tekézés, dólézás, labdázás, futás, birkózás, kankapatás, sárjáték, stb. Téli játékaikat összegyűlve játszották: táncoltak (játszót, cécó- vagy tambura bált tartottak), kenyérsütés, kaszálás, vízmerítés, meg- ijesztés, szűrszabózás, röpülés stb. Nagyobb csordások játéka volt a fejescsacsi és a farkasnyakhúzás.40 A még nagyobbak találós kérdésekkel, találós mesékkel, történetekkel szórakoztatják a kicsiket és magukat, amely fejleszti a szellemi képességeiket. Itt már kimutatkozik a fiatalok szereplési tehetsége, [folyt libapásztor] Bandázások. A tanyai fiatal fiúk (gazda- és béreslegények), akik elérték a 17-18 évet, munka után esténként összeverődtek a környező tanyákból. A nemi érés idejére eső komaságnak már nem csak erőfitogtató, rangsorteremtő szerepe volt, hanem nagy részben a korukbeli lányok iránti vonzódás. Az elsősorban a téli időszakra eső (de a nyári munkák alatt is találtak rá lehetőséget) őszi és téli estéken szervezték meg a tambura- (később cécó-) bálákat. Minden este vagy alkalommal más és más környékbeli tanyában rendezték a bált, elsősorban lányos tanyákban. A szervezést a fiúk végezték, ők hozták a tamburást (citerás) némi italt (ez nyáron elmaradt) a lányok készítettek pattogatott vagy főtt szemes kukoricát. A sötétedéssel induló bálozásra a környékből összegyűlt 40, de akár 70-80 fiatal leány és fiú, akik nyáron este 10-11 óráig táncoltak és énekeltek. A téli tamburabál tovább is 39 KISS Lajos 1964. 17. 40 KISS Lajos 1955.54. 31
