A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
vatalozott halottat a gyászoló család és rokonság onnan kísérte szertartással végső nyughelyére. A házhoz érkezett a pap, a kántor és a halottkísérő fiúkórus, akik körül állták az udvarra kihozott, asztalon felravatalozott halottat. Majd a kántortanító vezetésével elkezdték a református gyászénekeket kántálni, végig az egész városon, a temetői sírhelyig.18 Több, később az énekesi, vagy színészi pályára került vásárhelyi híresség köszönheti egy-egy - különböző felekezetű - kántortanítónak, hogy felfedezte őket a templomi kórusban, vagy a halottkísérő énekesek között. A református diákok közösségépítő kezdeményezéseit vizsgálva: a szabadságharc előtti reformkorból nem maradtak fenn a vásárhelyi református gimnázium történetében önművelő, önképző diákok által alakított egyletekre, körökre vonatkozó adatok. Az első diákközösség „Aula” néven csak 1860-ban alakult, amelyben ön- és társas művelődést határoztak el, ebből alakult ki az évtizedeken át tevékenykedő Petőfi Önképző Kör. (L. alább.) Az alföldi nagy protestáns vidékeken - így Hódmezővásárhelyen és környékén is - a vendégség (eljegyzés, lakodalom, keresztelő, disznótor, öreggazda neve napján stb.) alkalmával éjfélkor elénekelték valamelyik ide illő éneket, vagy zsoltárt (CXXII. zsoltár 2. versszakát, vagy a 164. és a 196/6. dicséretet.). Ezeket a szokásokat egészen a 20. század első feléig megtartották, később lépett ezek helyébe a Himnusz éneklése. A városi református diákságtól jegyezte fel Török Károly a következő versikét, amellyel házról-házra jártak a szegény tanulók az orruk után. Annál a gazdánál, ahol disznót vágtak az Advent és Vízkereszt közötti időszakban, beköszöntek, és ha bebocsátást nyertek, elmondták jókívánságaikat, ugyanakkor tréfás fenyegetést is beleszerkesztettek kántáló versükbe: „ Bor, búza, békesség szálljon házatokra! Egy garaskát kérnék az én markocskámba! Adjátok ki hamar, hadd megyek dolgomra, Másutt is várnak a jó mézes borra! Ha ki nem adjátok ördögséget tudok, Hármat közűletek mindjárt kiragadok: Egyiket a szűcsöt, másikat a vargát, Harmadikat a mendikás19diákot! ” Céhes lakozások, mint ősi jellegű közösség összetartó játékok Az egyik legősibb magyar mesterség, a szűcsök történetével foglalkozik részletesen Kiss Lajos egyik tanulmányában.20A vásárhelyi szűcsök céhe a 19. KISS Lajos: Vásárhelyi kistükör. Budapest, 1964. 21. 19 kolduló, adománygyűjtő diák (TÖRÖK Károly vásárhelyi gyűjtése 1872.) 21
