A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BORÚS GÁBOR: Szeretetház - Szociális Otthon
prezentálni. Az 1895-1897-es esztendőkről szólót pedig csak másfél éves késéssel, többszöri próbálkozás17után 1899 nyarának végén terjesztette be. Szándékosan vagy hanyagságból, 1895-től 1896 októberéig nem vezette az elszámolást, derült ki a vizsgálatból, „...minden rendszer nélkül oly felületességgel és a szolgálat iránti közönyösséggel vezettetett, hogy eme számadás elbírálása csakis bizottság előtt lehet...”. Bencsiket azonban sem ekkor, sem egy másik, l8sem egy sikkasztási l9ügyben nem marasztalták el.20Munkáját becsületesen, a város megelégedésére végezte egészen 1908 elejéig. Az intézet alapszabályában a harmadik helyen rögzített célját, a koldulás megszüntetését, vagy legalábbis mérséklését nem lehetett elérni. A megnyitást követően az újságíró kifakadt, miszerint annak dacára, hogy a város 13493 forintot fordított a szegények gyámo- lítására egy 120 férőhelyes szeretetház létrehozásával, amely majdnem teljesen üres, ugyanakkor a város „hemzseg”2'a koldusoktól. Az intézmény életét és egész történetét az alapítás első percétől végigkísérő kérdése, akkut problémája a bentlakók élelmezése volt. A levéltári forrásokban szinte csak ebből a szempontból lehet „utolérni” a Szeretetházat, a - talán nem is létező - szakmai munkáról semmit sem találni. Csupán annyit, hogy az orvos hetente egyszer kiszállt az intézménybe. A város és az élelmezést végző vállalakozó között állandó volt a súrlódás, a konfliktus. A vállalkozó rendszerint irreálisan alacsony összeggel nyerte el a pályázatot, melyet a szerződés aláírása után a hétköznapi realitásokhoz alkalmazkodva állandóan módosított. Az élelmezés kiegészült ugyan a lakók által megtermeltekkel ill. a város polgárainak adományaival, de sajnos így is kevés volt mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A városi számvevő utasításának megfelelően a gondnok ezután mindig jelen volt az ételek kiosztásánál és a havi elszámolásában a darabszám mellett a mennyiséget és minőséget is jelentet- te!22Az élelmezés tulajdonképpen három forrásra támaszkodott. Az egyik természetesen a városi költségvetésből, a másik az alapszabályban meghatározott, a bentlakók foglalkoztatásából megtermelt javak értékesítéséből állt. Ez a félig meddig önellátó rendszer egészen 1983-ig, a régi épületegyüttes lebontásáig megmaradt. A lakókat erejükhöz és képességükhöz mérten foglalkoztatták. A kapott pénz fele a lakót, fele a Szeretetházat illette. Tavasztól őszig a konyhakertben tevékenykedtek, télen pedig könnyebb háziipari munkát (gyékényfonás) végeztek, melynek hasznából osztozva, „nem csak a tétlenség unalmát űzzék el maguktól, de saját helyzetüket is javítsák.”A harmadik forrás a város polgárai által nyújtott természetbeli vagy pénzbeli segítsége volt. A támogatás ezen formája különösen a két világháború közötti időszakra volt jellemző, amikor fél disznót, egy nagy tál juhpaprikást, 12 kg kalácsot, stb. ajánlott fel a nagylelkű adakozó. Az alkalmi segítség mellett komoly ösz- szegü felajánlásokra is volt példa. 1903-ban Dienes Kálmán orvos testvérei 1000 forintos alapítvánnyal támogatták egy szeretetházi gyermek elbocsátása utáni életét,231909-ben Dobosy Lajos (1828-1908) ügyvéd többek között 1000 koronát,241913-ban Nagy Benkő Mihályné Markovics Horváth Emerencia 300 koronát hagyományozott az intézményre. 17 A város 1898. május 7-én szólította fel. 18 Azzal vádolták meg, hogy ő és felesége az árváknak szánt tej és egyéb élelmiszer egy részét a piacon eladja. CSML HL Polgármesteri Hiv. elnöki iratai II. 2817/1897. 9 1905-ben az akkori élelmezési vállalkozó jelentette föl. VV, 1905. nov. 12. 4. p. 20 CSML HL Hmvhely város Számvevőségének iratai 24 (1898) 21 VV, 1894. febr. 4. 1. p. 22 H. Város Tanácsának iratai II. 6512/1896. (CSML HL) 23 VV, 1903. máj. 10. 5. p. 24 VV, 1909. márc. 21.2. p. 41
