A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - DOBOS IRMA: Mauritz Béla mineralógus életútja és hódmezővásárhelyi kötődése
kedéseivel szemben. Rá hárult minden felelősség, hogy az egyetem személyzetének és felszerelésének biztonságáról gondoskodjon. így azután neki köszönhető, hogy az egyetem 1945 tavaszán jóformán zökkenőmentesen folytathatta munkáját. Felkarolta a tehetséges és a rászoruló fiatalokat anyagi és egyéb támogatással, juttatással. Ezért azután az egyetem igyekezett meghálálni hősies helytállását és idő előtt, 1949 végén nyugdíjba küldte! A kiemelkedő munka ellenére 1949-ben minden akadémiai tisztségét megvonták, és tanácskozó taggá minősítették. Ebben minden bizonnyal Vadász Elemér (1885-1970) professzornak jelentős szerepe lehetett, aki visszaemlékezhetett Mauritz Béla 1919. évi földtani társulati tevékenységére (Papp 2002). A Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) 1952-ben kandidátussá minősítette vissza, majd különösen Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984) kezdeményezésére Vadász Elemér professzor bevonásával 1957-ben javasolta és az Akadémia megítélte a tudományok doktora fokozatot. A rendes tagság visszaállítására ugyancsak Szádeczky-Kardoss Elemér nyújtott be kérelmet még 1957-ben, de teljesítésére csak az 1989. évi közgyűlésen kerülhetett sor és 1990-től ismét teljes jogú tagja lett az Akadémiának (Nagy 2008). Közéleti tevékenysége A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1902-től volt tagja és egyetemi tanárként 3 ciklusban, 1923-1932 között elnöke, amely nagyon nehéz időszakot jelentett a társulat életében, hogy fennmaradását az inflációs időben biztosítani lehessen. Ekkor a tagdíjak alig voltak elegendők, támogatók megnyerésére volt szükség. Hasonló nehézségek adódtak a gazdasági válság idején is és ezeket elsősorban az elnök jó szervező munkájával lehetett csak áthidalni. Megbízása lejártakor a társulat közgyűlése tiszteleti tagság adományozásával fejezte ki háláját és köszönetét az eredményes munkájáért. Lelkes tagja volt a Természettudományi Társulatnak is, ami számos publikációjából is kitűnik. A társulat választmányi tagja 1926 és 1936 között, 1940-ig pedig alelnöke. Nem volt hálátlan az Akadémiához sem, mert ott 1933 és 1944 között az Akadémiai Mathematikai és Természettudományi Értesítő szerkesztője, a Bizottság előadója, az osztálytitkára 1946-ig. Tagja és választmányi tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek és a Magyar Földrajzi Társaságnak. A külföldi egyesületek közül a bécsi földtani és az ásványtani, a lipcsei ásványtani-földtani egyesületnek a tagjai között szerepelt (Papp 2002). 32
