A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

mérnöknek gondoltak, s e hitükben meg is hagytam őket - legalább ha nem csordul is, mindég cseppen valami. A pálinka hatása alatt csakhamar megjött a kedvező válasz.

Estefelé a szél megszűntével eleresztették a tutajukat. Oh, mily boldogítóan hatott re- ám az a tudat, hogy most már két napig, illetőleg míg Mezőváriba nem érünk, nem kell evezni. ...Sajkánk a tutaj hátuljához volt kötve, mi pedig néhány fölfordulás árán csakhamar megszokván a billegő szálakon való járást, ezentúl a tutajon tartózkodtunk. Fittyet hánytunk a vízimalmoknak, melyeket most már csak a kormányosunknak állt érdekében respektálni, mert megtörténik néha, hogy szélben a kormányos akarata ellenére, de az ő költségeinek terhére a tutaj elsodorja a vízimalmot, melynek szerteúszó romjait aztán egyenként kell kihalászni.

...Sötét este volt már, mikor tutajokat egy szép füzesnél - Tiszaújlak fölött néhány kilométerrel - kikötötték. Tutajosaink a fűzfák között hatalmas tüzet raktak. Recsegte a nagy fenyőfa hasábok. .. .Körül ültük a tüzet az új társasággal s velük együtt készítettük a vacsorát. Ezen helyzetben olyan szép képet nyújtottunk, hogy igazán odaillettünk volna valamely Olcsókönyvtár táblájára lakmározó indián törzsnek. ...Javában szürcsölgettük fekete cimboráinkkal a szőke Tisza vizéből készült finom teát, midőn az ég, mely irigyelte jólétünket, nagy cseppekben kezdte osztani áldását a nyakunk közé. ...Hárman a tutaj végéhez kötött putriba menekültünk. A hullámok döngették a házunk oldalát. Gyékény tetején csak úgy füstölt a szakadó zápor, s ezen lágy, andalító zene mellett mi a legnagyobb nyugalommal aludtunk, míg szegény cimboráink a füzesbe reggelre bőrig áztak.

...Másnap reggel Tiszaújlakig ereszkedtünk, hol valami országos vásár lévén, hát betértünk szétnézni. Itt a tekintély fenntartása végett vettem a tutajosoknak két liter pálinkát 40 krajcárért, no meg néhány pakli négyes dohányt. Megvolt aztán az öröm.

...Az a kellemetlenség itt is utolért bennünket, hogy a szél miatt nem indulhattunk el alkonyat előtt, de estefelé teljes szélcsend lett. A tükörsima vízen oly némán ereszkedtünk lefelé, hogy a szúnyogdongás is meghallott. A gyönyörű esti hangulat kárpótolt minden nappali kellemetlenségért. A kanyargó víz jobb oldalán magas meredek part, bal oldalán lágy, bodor fűzfák, melyek kontúrjai a távolodás szerint folyton változtak, s mind jobban beletemetkeztek az est kékes ködébe. A csendet csak az időnként bemártogatott nagy kormánylapát törte meg. A víz locsogásának tompa visszhangja olyan volt, mintha nagy üres terembe lettünk volna. A víz nyugodt felszíne a legtisztábban tükrözte vissza az ég palettájának a természet keze által oly remekül kevert színeket. Milyen csodálatra méltó a hideg és meleg színek észrevehetetlen átmenete.

...Oh, frázisokhoz ragaszkodó mindennapi ember, ki valami szépre hivatkozva csak a festő ecsetjét emlegeted, nézd ezt és csodáld a természet nagy művészetét. Hol van az a festő, ki száraz bölcselkedésével, vagy hallhatatlannak hirdetett nagy tehetségével ily össz- hangzatot, ily lelket lekötő egészet képes volna alkotni!

...Mezővári előtt voltunk, a Tisza legnagyobb tutajállomásán, hol az összegyűlt számtalan tutajon vígan lobogtak az őrtüzek, melyek körül ott lézengett még néhány ébren lévő alak. ...Kormányosunk, ki csak idáig szándékozott jönni, sorra kérdezte az ott lévőket, hogy nem úsztatnak e fát Szegedre? Végre találtunk egy ilyet, ki másnap reggel 4 órakor szándékozott indulni. Készséggel vállalkozott reá, hogy lehozza a mérnök urat.

Kalandok a vízen

.. .Nehogy elszalajtsam a kínálkozó alkalmat, ébren vártam meg a nap feljöttét. Reggel 4 órakor jelent meg a látóhatáron az első nagy tutaj, melyet még másik kettő követett. A

291