A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

sajka kötelét eloldva, türelmetlenül vártam közeledésüket. Az átellenben lévő meredek part mellet tartottak. Megkérdeztem, hogy meddig mennek? Szegedig! - volt a válasz. Műkö­désbe hoztam az evezőt. Iparkodnom kellett őket gyorsan elérni, nehogy a következő ka­nyarulat szélét súrolva összezúzzák sajkánkat a fenyőszálak. Sikerült őket elég jókor el­fogni. Tutajra szállván, első kötelességünk volt, hogy a sajkát felhúztuk a tutaj tetejére. így már bátrabban járkálhattunk a szilárdabb tutajra került putriban. ...Pálinkás jó reggelt kívánva az új kompániának, mely igen szívesen fogadott ben­nünket. Szemügyre vettük az új portát. Egy 12 öl széles és 60 öl hosszú tutaj volt az, több mint 500 db nagy fenyőszálból összekötözve. Hercegi kényelmet nyújtott a nem remélt nagy porta. Első tagján volt egy lapos gyékénysátor, melyben a tutajosok holmija volt. A sátor előtt 4-5 méternyi terület földdel volt behordva, melyen éjjel- nappal égett a tűz. Ide húztuk mi is a sajkát, mely ezen túl is hűséggel szolgált lakás gyanánt. Meg volt itt minden lehető kényelmünk. A legszebb gyümölcsösökben, gyenge kukoricában, s egyéb jó dolgok­ban bővelkedő part csemegével is ellátott bennünket. ...Utazásunk következő napjai gyönyörűen teltek el. Haladunk most éjjel-nappal. A szél nem háborgatott. A hold is teljesen meghódolt. Már Várinál újholddal kedvezett, s mind telibb képpel szórta sugarait egészen hazáig. ...Háztartásunk teljesen rendbe volt, mihez nagymértékben hozzájárult két siheder tu- tajos készséges vállalkozása. Ha gyümölcsre, tejre vagy kenyérre volt szükségünk, nya­kukba akasztottuk a tarisznyát egy üveggel, s így kiúsztak a partra. Hirtelen összepakoltak, amit lehetett, s azután iramodtak vissza a tutaj után. .. .Reggelenként korán keltünk, hogy lássuk a felkelő nap bíbor színeit s a Tisza ködé­nek elvonulását. Azután elkészítettük a reggeli teát vagy kávét, melynek elköltése után megkezdtük a fürdést. Egész napon át fürdőruhában voltunk, s így könnyen dacolhattunk a nap forró hevével, mely elől nem menekülhettünk árnyékos helyre. ... A fürdést még Gyuri is megkívánta. Midőn meggyőződött róla, hogy csakugyan nincsenek a Tiszában agyardok, emberevő cápák és más vízi szörnyetegek, a forró nap pressziója alatt egyszer annak kije­lentésre, mert vetemedni, hogy szeretne úszni tanulni. Felcsaptam úszómesternek. Derekára kötöttem egy 200 méter hosszú szárítókötelet, s megkezdettem vele az úszó-leckéket. ...Minden ékesszólásomat össze kellett szedni, míg rá tudtam venni, hogy beleereszkedjék a vízbe, ami eleinte mindég irtóztató arckifejezések és hallható fogvacogások közepette történt. Ilyenkor természetesen a tutajnak minden lakója odasereglett, s mulatott a levegő után kapkodó vergődésén. ...Néhány nap alatt Gyuri már vígan ugrált kötélen fogva a víz­ben, sőt annyira merész lett, hogy két tutajosnak megengedte, hogy őt kezei és lábainál fogva lódítsák vízbe. Nagy volt az öröm, hogy már fel tud jönni saját erejéből a víz felszí­nére, s ki tud evickélni a tutajig. Kár, hogy produktumaival nem mulathatott bennünket egész hazáig, mert egy szeren­csétlen bukfencezése alkalmából a tutaj alá került, s oly eszeveszettül kapaszkodott befelé, hogy csak alig voltam képes kötelét megtartani. Egyik karját már az 5. és 6. fenyőszál kö­zött dugta fel. A szemlélő víg ábrázatokon egyszerre a rémület tükröződött vissza s min­denki szívdobogva várta következőket. Láttam, hogy tanítványomat a kötélnél fogva nem vagyok képe kihúzni, feltettem magamban, hogy bevárom a pillanatot, míg levegővételre kinyitja a száját, mert azt tudtam, hogy azután már nem kapaszkodik. Úgy is lett. Egy iz­galmas perc letelte után kihúztam. Soha el nem feledem azt a képet, amelyet a már-már eszméletét vesztő Gyuri vágott. ...Szegény Gyuri! 3 három napig nem volt szomjas, és fürdeni sem mert többé, mi miatt az egyhangúság csak növekedett egészen Tokajig. 292

Next

/
Oldalképek
Tartalom