A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
KITEKINTŐ - SZIGETI JÁNOS: Lapok Fiume (Rijeka) múltjából
SZIGETI JÁNOS LAPOK FIUME (RIJEKA) MÚLTJÁBÓL Rijeka (Fiume) múltjának, kultúrtörténetének hódmezővásárhelyi vonatkozásait is számon tartjuk. A vásárhelyi születésű Nagy Imre (1852-1925) tengerészkapitány Fiumében tanult, s ott telepedett le.1 Vén Emil (1902-1984) festőművész Fiúméban született, hosszú ideig lakott a Via Tosso 25-ben. Innen ered a művész mediterrán derűje, színvilágának tüzes ragyogása.1 2 Alapítása Az ókori szerzők közül Ptolemaiosz (90 k. - 168-180 k.), Plinius (61-62. k. - 113), Strabón (Kr. e. 64-63. k. - Kr. u. 19), Titus Livius (Kr. e. 59-Kr. u. 17) a japydokat (lapidokat) és a libumusokat a Kvamer partvidékének és szigetvilágának őslakóiként említik. Eredetükről megoszlanak a vélemények. Föníciaiak vagy indoeurópaiak lehettek, Heka László szerint a libumiak drako-illír törzsbeliek.3 A Kvarner-öböl környéke, szigetei és a Velebit-csatorna partvidéke tehát már az ókorban lakott terület volt. Fiume őslakóinak is a libumusokat tartják. A Liburni-Karszt vonulatát, a Kapela- és Velebit-hegység környékét, a Kvamer vidékét a rómaiak Libumiának nevezték. Határai ÉNY-on a Gorski Kőtár, K-en Illyria, utóbbinak területe az Adriától a Száva-Drina vonaláig terjedt. Az őslakók kiváló hajóépítőként és tengerészekként híresültek el. Gyorsjárású hajóikkal, a libumákkal járták a tengereket. Kr. e. 181-ben kezdődött a római légiók bevonulása Isztriába. Augustus (Kr. e. 31 - Kr. u. 14.) alatt fejeződött be a hódítás. Provinciát hoztak létre, Pola (Pula) pedig colonia lett. Az Isztriától északra lakó japydok többször végigdúlták a félszigetet. A római légióknak sikerült megfékezniük a barbár támadásokat, védőfalat húztak föl, őrállomásokat alakítottak ki. A Fiumara (ókori nevén Oeneus) torkolatához közel Kr. e. 60 körül a rómaiak katonai bázist, erődítményt építettek; onnan indult ki a védőfal, amely biztonságos letelepedést jelentett. Római kori emlék Fiumében az Arco Romano (római kapu). /. Claudius császár (41-54) korából származtatják az óvárosi díszkapu maradványát. Egykor a város tenger felőli bejárata volt. A fallal körülvett tengerparti erődben az ún. alsó kapu. Mai elnevezése stara vrata (díszkapu). Strabón több akkori helynevet is felsorol, köztük Tergeste (a mai Trieste) várát is említi, ,,Aquilciától 180 stadionnyira” (1 stadionnyi = 192 m).4 Tersattika (a mai Fiume, Rijeka) a rómaiak korában tehát őrhely, erődítmény volt. Sáncfal védte, körülötte házcsoport, a Fiumara (Oeneus) torkolatában bárkák ringtak, a hegyoldalban szőlők, fügefák, babér- és olajfaligetek. Fiume kedvező fekvése biztosította a település fennmaradását és fejlődését. A lakosság főfoglalkozása a hajózás, a hajóépítés, a kereskedelem és a halászat volt. 1 VV, 1911. okt. 20. 2 LOSONCI Miklós: Vén Emil. Bp., 1984; LACZÓ Katalin: Vén Emil élete és művészete. Makó, 1984. 3 HEKA László: Horvátország kulturális és művészettörténete. Bevezetés a kroatisztikába. Szeged, 2004. 34. 4 STRABÓN: Geógraphika. Bp. 1977. 240. ló.jegyz. 273
