A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata
kok alá rendelve tábori munkásszázadokba, az idősebb, rosszabb egészségügyi állapotban lévőket pedig fegyvertelen, kisegítő munkaszolgálatos századokba sorozták három hónapos turnusokban. Minden katonai szabályzat vonatkozott rájuk. A Vezérkari Főnökség tételesen rendelkezett a nemzetiségi, vagy egészségi okokból be nem vonultathatókról (politikai megbízhatatlanok), majd a háborúba lépést (1941. június 27.) követően újabb diszkriminatívjogi intézkedések sorával tovább nehezítette mindennapjaikat. 1942-től Galyasi is többször vonult hátországi munkaszolgálatra a hódmezővásárhelyi V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj elosztóhelyére, a Makói úti Erdős malomhoz. Ennek pontos ütemezése pillanatnyilag nem ismert, de frontra már nem vezényelték. Ebből az évből a vásárhelyi levéltár két magánlevelét őrzi a Takács-hagyatékban. Az egyikből kiderül, hogy a szociáldemokrata országgyűlési képviselő az ő telefonjukon tartott kapcsolatot az itthoniakkal pesti tartózkodásai alatt, a másikban disznótorra invitálja a Wéber szülők Galamb utcai házába. Élete mégsem normális, megfigyelt személy, derült ki egy antológiából: Jeney Károly magyar királyi rendőrtanácsos, rendőrkapitányi942. december 5-én tett írásban előző havi tapasztalatairól jelentést. Megbízhatatlannak írta le, mert Takáccsal, Pákozdyval, Faragó Sándorral, Kovács Imre nem helybéli népi íróval összejár Simonka Sándor görögkeleti lelkész lakásán irodalmi vitákra, annak ellenére, hogy kiutasítási eljárás van ellene, mert állampolgárságát igazolni nem tudta. Ez csak egy jelentés, ki tudja, még mennyi lehet, mert szerkesztői megfontolásból a zsidóságra vonatkozó jelentések nem kerültek a válogatásba.40 A Doni katasztrófát sikeresen elkerülte, ám itthon a megpróbáltatások, megaláztatások sorát szenvedte el családjával, hittársaival egyetemben. Az iparlajstromba újabb bejegyzés került: „özv. Reisinger Gyuláné özvegyi jogon folytatott sütőiparát végleg megszüntette 1943. június 5- én. Surinya e.a. ” - Mintha önként, pedig nem. A biztos megélhetéstől fosztották meg őket, öt nap múlva már Lakó István közölte hirdetésben vásárlóival, hogy üzletét, székhelyét a volt Reisinger-féle sütödébe áthelyezte. Akinek nincs üzlete, telefonra sincs szüksége. Elvették, mert rémhírt erjesztő, demoralizáló, mint a rádió, amit Beliczky Kálmán rendőrkapitány utasítására már két évvel korábban elkoboztak. Augusztus elején ismét munkaszolgálatra vonult, tábori életéről szeptember 17-én egy kicsempészett levélben számolt be Takácséknak, Ferenc napon már itthon köszöntötte barátját.41 Mintegy öt hónap „nyugalom” után 1944. április 28-án „őrizetbe vették a zsidó 41 éves pékmestert.” - Intemálási határozatot hoztak ellene, mert „politikai megbízhatatlansága bebizonyosodott.” Előzményét nem hírlapi tudósításból, hanem bűnperének irataiból tudjuk meg: Beliczky és a „pékfeleség” között támadt nézeteltérés a rendeletben előírt sárgacsillag viselése, nem viselése miatt. Formális fellebbezés után jogerősen a fővárosi to- loncházba, onnét a sárvári „halál lágerbe” internálták. Vásárhelyről 1944. június 14-én kezdték Szegedre, a téglagyári gyűjtőbe szállítani a makói csendőriskola erre a feladatra idevezényelt 50 fős osztagának segédletével azokat a városban fellelhető izraelita személyeket, akik a hitközség rabbisága által kénytelenségből összeállított listán szerepeltek. A MÁV utólag 737 személy szállításáról nyújtott be számlát a városnak. Mint tudjuk, a deportáltak nagy része nem tért haza. Négy hónap múlva a kivonuló német és magyar csapatok helyébe szovjet hadi egységek érkeztek. Mára tragikomikus, hogy maga a költőtárs Pákozdy Ferenc az, aki „a város volt vezetőinek kérésére és 40 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből. Szeged 1977. 694- 696.; MARJANUCZ László: Takács Ferenc munkássága 1944 után. Egy szociáldemokrata sors az ötvenes években = Juss, 1989.2. 10-18. 41 Iparlajstrom 1874-1884. Pb 3057/943. VIII.; VRÚ, 1941. aug. 10., 1943. jún. 10., 1943. szept. 20. 196
