A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

leendő vezetőinek biztatására” fogadta őket, és adta át a várost Dimitrij Dimitrijevics Cservjakov őrnagy elvtárs városparancsnoknak. Ekkor még bárki lehetett szociáldemokrata, kisgazdapárti, jobb, ha azonnal kommunistának mondta magát.

Hódmezővásárhelyen október 23-tól jelent meg ismét napilap, a Vásárhely Népe. Nyomdájában készült az a névjegyzék, mely a város területén lakó, 24. életévet betöltött izraelitákat listázza, nevét nem találjuk. Semmit nem tudtak róla, ezért Takács Ferencné november 22-én megbízólevelet kapott Kiss Pál tűzoltóparancsnokból lett polgármestertől, hogy a Galyasi tulajdonát képező, hivatalosan leltározott ingóságokat „hatósági közeg közbejöttével” szállítsa el a Kinizsi utcai házból, és saját helyiségeiben raktározza. A megbízást a szintén erősen baloldali érzelmű Karácsonyi Ferenc ellenjegyezte (a Tornyai Társaság „régebbi tagja,” következő év január 23-i díszközgyűlésen iktatták be főispáni székébe). A meghatalmazás kitért arra is, hogy amennyiben 1946. május 1-jéig a tulajdonos, vagy felesége nem jelentkezik az ingóságokért, „akkor azokat eladás útján értékesítik, a befolyt összeget pedig népjóléti célokra fordítják.” A szállításra felfogadott gyalogfuvaros Becsei Ferenc 5. számú, később megvakult hordár (adomát közölt róla vitéz Hegyi Flórián, Fejér Csaba nem őt festette meg).42 A munkatáborba internált Galyasinak december végén jutott tudomására, hogy ismét deportálásokra kerül sor. Megszökött, ekkor esett szovjet hadifogságba. Hét hónap múlva Sopronkőhidánál szabadon engedték. Erről részleteket egyik kihallgatási jegyzőkönyve sem rögzített, de azt igen, hogy a szovjetellenesség vádját visszautasította, mondván: nekik köszönheti életét, mert ha internáltból deportált, és nem hadifogoly lesz, akkor most ő is holokauszt-áldozat.43

1938. júliusi lemondása után a Tornyai Társaság lehetőség szerint működött tovább, háború alatti átmentése Pákozdy Ferenc érdeme, az ő és Kurucz Dezső István festőművész agilisságának köszönhetően 1945. május végén újjáalakult, helyét üresen hagyták. Tisztújító közgyűlésre csak a következő év februárjában került sor. Galyasi sors-élményeit később sem írta meg, amit mégis felidézett, indulat nélküli szomorúsággal tette: „1945 júliusában tértem haza betegen orosz fogságból. Itthon tudtam meg, hogy Édesanyám az auswitczi gázkamrában pusztult el a német hóhérok kezétől. Feleségemmel együtt teljesen kirabolt, széthurcolt otthonunknak csak üres falait találtuk. Hónapokig beteg voltam, mert 45 kg. súllyal érkeztem haza... És figyeltem, hogyan tápászkodik fel a város a második világháború borzalmai után... Mikor hazaérkeztem, a Tornyai Társaság veteránjai újra rám bízták Tornyai János örökségét, azt remélvén, hogy jó szándékkal az üres kamrából is lehet jó vacsorát adni. Mert az én kamrámból csak a négy fal maradt meg, az is más tulajdonaként. A legkedvesebbjeimet elvesztettem - az Édesanyámtól a könyveimig.” - A június elején Pákozdy ideiglenes elnökletével megalakult Újságírók és Művészek Szabad Szakszervezete (alelnökök: Kohán György, Kosa Lajos, titkár Osváth Béla, „hivatal” Andrássy u. 22.) augusztus végén elnökévé választotta, szeptember közepén közölte első cikkét: Kell-e kultúra Vásárhelyen? Később írásaiban a parasztság, az ipari munkásosztály aktuális politikai, szociális kérdéseivel ugyanúgy foglalkozott, mint más kisebb helyi ügyekkel: „Családomnak volt egy pici gyümölcsöse, azt eladtuk. A legszükségesebbek beszerzése után, pillanatnyilag, mint tulajdonképpen soha, nem érdekelt saját egzisztenciám. A város művelődési

42 NÚ, 1944. ápr. 29., máj. 14.; GALYASI Miklós 1957.; PÁKOZDY Ferenc: Curriculum vitae. (Futamocska életemből.) 1949. ápr. 14. Kézirat. NLVK helyism. gyűjt.; MNL CSML HL Takács Ferenc ir„ 13. d.; SZIGETI János: Zsidók Hódmezővásárhelyen. Hmv, 2004.; MAKÓ Imre 2008; VV, 1994. jan. 4.; MNL CSML HL Hmv Közgy. jkv. 1/1945.

43 GALYASI Miklós 1957.

197