A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

rint a kötet elhagyta a sajtót.20 Előzménye 8 hírlapi versközlés volt, szerkesztésre, nyomdai munkálatra alig két hónap jutott. Visszhangtalan maradt, de nem is hírnevet vagy beérkezést remélt. Elhunyt menyasszonyom emlékének — szól a kötet szerzői ajánlása. Nevet sehol sem őrzött meg az emlékezet, felkutatni mára pedig reménytelen. Azonban utalást találunk személyére: a Temet az idő nem a zsidó liturgikus gyászima, a kaddis, hanem a magyar katolikus temetési szertartás 17. zsoltárának latin kezdő szavaival végződik: „Circumdederunt me..." — Circumdederunt me gemitus mortis, dolores infemi circumdederunt me, vagyis: körülvettek engem a halál fájdalmai, a pokol gyötrelmei meg- kömyeztek engem.

1929 júniusában Szegeden államtudományból doktorált.

Nemes Marcell, a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagja, jelentős ösztöndíjat hozott létre fiatal magyar képzőművészek számára, ebből még halála után is sokáig, többen tehettek hosszabb, rövidebb tanulmányutakat. Barcsay támogatást másodszor is innét nyert. Ekkor nyújtotta be Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előterjesztését az országgyűlés elé egy párizsi Magyar Intézet felállításáról. Ennek jogelődje, a Magyar-Francia Egyetemi Tájékoztató Iroda (Bureau Franco-Hongrois de Renseignements Universitaires), előző évben alakult a magyar ösztöndíjasok tanulmányi célú összefogására, segítésére. A Franciaországi Magyar Tanulmányi Központ néven működő új intézmény irányítását a fiatal Molnos-Müller Lipót irodalomtörténész nyerte el.21

November elején együtt utaztak Párizsba, ahol külön szálláson, külön koszton éltek, de ráérő idejüket együtt töltötték. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a Luxembourg Múzeum előtt a szintén ott tartózkodó szentesi Koszta Józseffel, ő később a Tornyai Társaság társelnöke lett. Galyasi hamarosan beiratkozott a Sorbonne irodalmi fakultására. A Maison Hongroiseben Molnos-Müller a kézikönyvtár vezetését bízta rá, feladatához tartozott a magyar-francia kapcsolatokat feldolgozó cédulakatalógus építése (sajtófigyelés). Szabadidejét leginkább a Café de la Sorbonne-ban, az egyetemisták törzshelyén töltötte. Barcsay, ha nem bérlakásában dolgozott, a Szajna partján állította fel festőállványát, ilyenkor csatlakozott hozzá. Párizsi emlékeit őrzi az Egyszer lombeső esett, Apokrif sorok c. versei, A Gare de T Esten c. jegyzete, a Vidám koldusok és Péter-Pál a Szajna partján c. tárcanovellái. Utóbbi egy plágium miatt több helyen, idegen név alatt, de „szöveghűen” jelent meg: a Párisi Magyar Újságból eljutott a Sao Paoló-i Dél-amerikai Magyar Hírlapba, onnét vette át az itthoni Magyarság. Párizst idézte három évvel később is az Iparos Daloskörben, mikor megismételte a francia fővárosban a magyar dalról tartott előadását. De az ’58-as bírósági tárgyalását előkészítő nyomozati szakaszban is faggatták erről az útjáról. Útiokmánya és más források alapján szó nincs huzamosabb idejű nyugat-európai tanulmányúiról, mintegy öt hónap múlva Svájcon keresztül, 1930. március végén indult haza, a Fekete Sas április 5-i népdalestjéről már kritikát írt.22

20 Délmagyarország, 1927. okt. 4. 2. (a továbbiakban DM); VÚ, 1928. szept. 23. 3.

21 VRÚ, 1929. júl. 16. 3.; Debreceni Szle, 1933. 163-175., 226-227.; ROMSICS Ignác: Francia - magyar kulturális kapcsolatok és a párizsi,Magyar Intézet” a két világháború között. Budapest, 1990. (Hungarológiai ismerettár, 7.).

22 NÉMETH István: A tutzingi várúr - a nemzet halottja. Legendák és tények Nemes Marcellről III. = Artmagazin, 2005. 1. 4-13.; GALYASI Miklós: A Tornyai Társaság 15 éves működése. Hmv, 1965. NLVK helyism. gyűjt.; DEZSÉRY László: Hódmező-Magyarország. Galyasi Miklós múzeumigazgató bemutatásában = Magyar Rádió, Kossuth adó, 1969. febr. 25. (a továbbiakban Dezséry László 1969.); BARCSAY Jenő: Sorsom, emlékeim = Új írás 1977. 6. 115-128.; DÖMÖTÖR János: Mű, emberség, barátság. Barcsay Jenő és Endre Béla barátsága levelezésük tükrében = Juss, 1988. 3. 49188