A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BUDAI CSABA: Egy házaspár Hódmezővásárhelyért

Iszlay Magdolna zongoratanárnő

Iszlay Magdolna Erdélyből származott Magyar- országra. Az ősi szász vidéken, a Medgyes (ma Médiás) melletti Hosszúaszó (Valea Lunga) faluban született 1908. július 24-én. Édesapja, dr. Iszlay Dezső vármegyei tisztviselő volt két doktorátussal, jogi és államtudományi diplomával. A család Rákóczi György idejében kapott nemességet és 360 holdas földbirtokot, mivel azonban Iszlay Dezső Trianon után nem esküdött fel a román hatalomra, elvették vármegyei állását és birtokának nagy részét. Édesanyja Mauks Mária (akinek családi körébe tartozott Mauks Ilona, Mikszáth Kálmán felesége is). Öt nyelven beszélt és kiválóan zongorázott.

Iszlay Magdolna zongoratanulmányait igen korán, Marosvásárhelyen kezdte és már 14 éves korától tanítást vállalt. A családban édesanyjával németül beszéltek, önszorgalomból pedig elsajátította az angol nyelvet. Később is zenetanítással fedezte megélhetését. Össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy beiratkozzon Magyarországon a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. 1928-ban telepedett át Budapestre és 1933-ban kapott zenetanári diplomát.

Mivel végzettségével csak vidéken lehetett elhelyezkedni, Vásárhelyre jött, ahol módos családok gyermekeit tanította zongorázni. Az egyik helyen lakott, a másik famíliánál kosztolt. Sok tanítványa akadt, s nemsokára zongorát is tudott venni magának, bérelt szobájába. Hamar felbukkant a neve a városban a Péczely Attila által szervezett katolikus társasköri zenedélutánokon. Később szinte minden kulturális rendezvényen fellépett, templomi és világi hangversenyeken. 1938-ban feleségül ment Budai László mérnökhöz, akivel egy zenés rendezvényen ismerkedett meg.

Számos, később nagy nevet szerző személyiséget találunk tanítványa között. Közéjük tartozott Tusa Erzsébet, a későbbi nemzetközi rangú zongoraművész. Tanította a kiváló énekes testvérpárt, Ilosfalvy Róbertét és Stefániát, ezen kívül Antal Imrét ő indította el a zenei pályán.

Az élet sok megpróbáltatás elé állította, magára maradt a három gyerekkel a férje hadifogságának ideje alatt. Rövidesen azonban „magánzeneiskolát” nyitott, sok növendék kereste fel. A háborús időkben a pénz elértéktelenedése miatt a növendékek természetben fizették a tandíjat, így pl. a gyermek Balogh „Imsit”, a későbbi ismert testnevelő tanárt túróért és tej fő- lért tanította. A vizsgahangversenyeket is lakásban rendezte. Tanítási stílusát kedves halkszavúság és türelem jellemezte. Nem csoda, ha mindjárt pályája kezdetén seregestől jöttek a tanítványok „Magda nénihez”.

Párját ritkító jelenség volt - arcáról el nem tűnt a kedves mosoly, hangja mindig szelíd volt, érdeklődést, figyelmességet tanúsított minden ismerőse iránt. Befelé - ha lehetséges - még árnyaltabb, még gazdagabb életet élt. A muzsika és a vallásosság áthatotta minden érzését, minden gondolatát. Végtelenül szerette a gyerekeket, mindig szívesen beszélgetett a kicsikkel. A tanulók között nem tett különbséget, a gyengébb képességűekkel is ugyanolyan türelmes volt és odaadással foglalkozott. Pályaíutása alatt több száz gyereket tanított meg zongorázni.

175