A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - ANTAL Tamás: A vásárhelyi Kun Béla a törvényhatósági reformokról, különös tekintettel a virilizmusra
kizárni azokat, akik összességében mégis a legtöbb adót fizetők között foglalnak helyet: vagyis a földművelő gazdákat, akiket a szónok így a néppel azonosított.36 Egyébként az „áthidaló” kezdeményezés, amely szerint valamennyi választópolgárnak biztosítani kellene a legtöbb adót fizetők közüli választhatást, nem volt új keletű; a gyakorló szakemberek közül például a nagyváradi tanácsnok Lukács Ödön már 1907-ben érvelt mellette.37 38 Az összes választók általi választás módjával sem volt elégedett. Nem „értette”, miért kellett a javaslatnak a törvényhatósági jogú városokban közjegyző által hitelesített és nyolc nappal a voksolás előtt benyújtott ajánlásokkal elvégeztetnie a jelöléseket. Hiányolta azt is, hogy az előre kiadott hivatalos szavazólapokkal összefüggésben a jogszabály nem tartalmazta, miként lehetett azokkal élni. Szerinte mindez a főispánok befolyásának, a kortes apparátus mozgatásának volt a rejtett eszköze. Az állami és helybeli tisztségviselők bevonását is ellenezte: tulajdonképpen helyesen mutatott rá arra, hogy ha valóban csak a szakértelmükre lett volna szükség, akkor szavazati jog nélkül kellett volna nekik részvételt biztosítani a törvényhatósági bizottság munkájában. A reprezentatív érdekképviseletek köréből hiányolta a gazdasági egyesületeket, amelyek javára a városi/vármegyei mezőgazdasági bizottságokból önálló tagdelegálási jogot vindikált. Az örökös tagok jelölését végző hattagú bizottság összetételét sem helyeselhette, mivel abban a törvény- hatósági bizottságnak csupán két tagja foglalt helyet a javasolt megoldás szerint, a többieket a főispán és a polgármester küldhette oda. Ebben ismét a kormányzat érdekeinek felülkerekedését látta bekövetkezni. 6 A főispáni jogkörök bővítésével egyébként sem értett egyet: az a körülmény, hogy a törvényhatósági bizottságot tulajdonképpen helyettesíteni hivatott kisgyűlés tagjai egy részének kinevezési joga is megillette a kormányzat helyi képviselőjét, a főispáni hatalom oly növekedését vetítette elő, amely ellenkezett „Kossuth Lajos demokráciájával”. Ugyan eltúlzott, de a lényeget magában rejtő fordulattal élve oda konkludált: „ha nem is a közigazgatás államosításával állunk szemben, de a t. belügyminiszter úr államosított autonómiát akar, melyben a főispán csengettyűjének lesz a legnagyobb hatalma, nemcsak a közgyűlés tárgyalásainak vezetésénél, hanem a törvényhatósági közgyűlés egész összetétele és struktúrája felett is”. A főispáni tisztséget egyébként találóan Damoklész éles kardjának titulálta, amely a ma36 KHN27-31. XVIII. 352-353. 37 LUKACS Ödön: A virilizmus = A Város. Közigazgatási, közművelődési és közgazdasági hetilap, 1907. jan. 12., 1-3. 38 KHN27-31. XVIII. 353-354.
