A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások

Fazekas a ’ Tűzhelynek lábát felrakja 1,45 Ft

Egy Sütő Kementzének fel-állításáért Feneke ki-rakásával együtt 2,36 Ft Jó, és tzifra Hamburgi Kállyhának fel-rakásáért 3 Ft Közönséges zöld [mázas csempe] kályha rakásáért 2 Ft”6

Tíz évvel későbbi adatok:

„ Közönséges mázos négy szegletű kályha föl állításáért 2 Ft Kerek mázos tsinosabb kályhának föl rakásáért dróttal együtt 3 Ft Fönt álló kementzének szét szedéséért 0,30 kr Kementzének külső ’s belső tapasztásátul ’s mázolás átül 0,30 kr Egy Sütő kementzének föl állításáért feneke kirakásával együtt 2 Ft Egy négy szögletű közönséges sár kementzének el készítéséért 4 Ft ”7 8

Később a falrakók (a vert- és vályogfalak készítői, a mai kőművesek népi elődei) csoportjában is voltak kemöncecsinálók, akik a felvállalt városi vagy tanyaház kemencéjét rakták meg. A legtöbb népi kismesterséghez (falrakók, tetéjverők, faragók) hasonlóan a kemencéket is ehhez a paraszti réteghez tartozók építették. Kiss Lajos néprajztudósunk idéz Tóth János tanyásgazda feljegyzéseiből: „1849. május 3-án az tanyaépítésre megfogadtam majiszternek [mesternek] Király Sámuelt, az bére 20 frt, úgy hogy falrakás, tapasztás kívül-belül, kemencecsinálás, tetéjverés, [stb.] ...”*. Az 1880-as évektől a városban és környékén legkevesebb 15 nevesebb kemencerakó dolgozott, de mivel céhhez nem tartoztak, később az ipartestületben sem voltak nyilvántartva, így pontos számukat és nevüket nem ismerhetjük. Nevezetesebb (ismert) vásárhelyi kemencerakók voltak: Dezső Lajos és apja, Karlinszki József és fia9, a Fehér-tó környéki puszta tanyáiba Kun Flórián épített kemencéket, a Kakasszék környéki Kovács Lőrincet, még a halála után is emlegették jól megrakott kemencéiért.10 11 Az egyszerű kemencerakásért egy köböl búza és egy köböl árpa volt a fizetség (1830). Volt, aki 15 pengőforintot vagy egy mázsa búzát kért egy kemencéért. A közös korona időszakában (1867-től) 20-25 K között mozgott a munkadíj. A pengő bevezetése (1926) után 20-25 pengőért, a második világháború utáni forintkorszakban pedig 150-200 Ft-ért raktak meg egy kemencét.'1

A pitar (konyha) tűzhelyének átalakulása

A szabadkéményes konyha (pitar, pitvar) kizárólagos főző-sütő berendezése a padkatűzhely, amely vályogból felépített, tapasztott és meszelt oldalú és zárt tetejű volt. Erre állították fel, vasháromlábra a főző-sütő edényeket és ez alá aprófával,

b MNL CSML Hmvhely. Tanácsi iratok IV. Árszabások, 1803.

MNL CSML Hmvhely. Tanácsi iratok IV. Árszabások, 1812-13.

8 A falrakó = KISS Lajos: A szegény emberek élete. Budapest, 1955. 171.

9 KISS Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. Budapest, 1958. 100-102. (a továbbiakban KISS Lajos 1958.

10 NAGY Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán. Békéscsaba 1975. 225.

11 KISS Lajos 1958.

46