A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - MAKÓ Imre: Hódmezővásárhely címertörténete

MAKO IMRE HÓDMEZŐVÁSÁRHELY CÍMERTÖRTÉNETE A címer olyan pajzson megjelenített, meghatározott szabályok szerint szerkesz­tett színes jelvény, mely örökletesen és tartósan tulajdonosa (egy család, intéz­mény, közösség vagy állam) azonosítására szolgál. A XII. században Nyugat- Európában alakult ki és a lovagi fegyverzet fő elemeit ábrázolja. Fő része a pajzs a sisakkal és sisaktakaróval, külső díszei közül legáltalánosabb a korona, mely lehet rangjelző, de a legtöbb esetben csupán sisakdísz. A fegyverzetet követően a címer más hordozókon: zászlókon, pecséteken, épületeken stb. is megjelent, és egyre in­kább díszként funkcionált. A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn, a XIII. századtól azután a fontosabb városok is kezdtek címeres pecsétet használni. Városunk legrégibb pecsétje a pozsonyi kamarához 1617. december 3- án intézett levélen látható, melyben a vásárhelyiek a Csanádi püspöktől és az új föl­desuruktól, Bercsényi Imrétől elszenvedett sérelmeiket panaszolják el. Miután áb­rája pajzsba van foglalva, címeres pecsétről van szó. A viaszba nyomott képen a magyar nyelvű köriraton belül pajzsban hatágú csillag és mellette fogyó hold sarló­ja látható. (1. ábra) A legközelebbi, 1665. évi ismert előforduláskor a pajzson a csillag és a holdsarló alatt már három szál liliomot tartó páncélos kar is megjelenik, a bírák azon levelén, mellyel a végbeliek garázdálkodása miatt Wesselényi nádor­hoz fordultak. (2. ábra) Szeremlei Sámuel megállapítása szerint az újonnan beikta­tott jelvények egyik akkori földesurunk címerében sem fordulnak elő. Vásárhely történetírójának az általa vizsgált, 1848-ig terjedő időből további nyolc városi pecsétlenyomatot sikerült még felmutatnia. A török hódoltság utáni 1. ábra 2. ábra 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom