A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata

Thuróczy szerint „...az Úr ezerkétszáznyolcvankettedik évében Oldamir, Kunország fejedelme összegyűjtvén a kunok seregét a Hódnak nevezett tó környékén, ellenségesen meg akarta támadni Magyarországot, hogy a maga uralma alá hajtsa. László király, mint „vitéz Józsué” harcba vonult ellene népéért és országáért. Seregében Loránd, Tamás fia, a derék vitéz lándzsát tört a kunokkal szemben vitéz rohamában, és dicséretes módon igen sokat ledöfött és leterített. Később azután, amikor a felek között megkezdődött az ádáz ütközet, hirtelen és váratlanul isteni kegy folytán hatalmas zápor kerekedett, ami a pogányok arcába vert, és akik íjaikban meg nyilaikban reménykedtek, a sűrű zápor miatt - a próféta szavaival élve - „olyanok lettek, mint a föld sara”. És így László király az isteni segítségben bízva győzelmet aratott.”48

„A lázongó kunok 1280 nyarán határunkban, Hódon gyülekeztek össze, hová Oldamir is csakhamar megérkezett.”, - kezdi Szeremlei Sámuel a Hód-Mező-Vá- sárhely története c. monográfia második kötetében, egy kisebb fejezet elején a beszámolót a hód-tavi csatáról. Vásárhely történetírójának nincs kétsége afelől, hogy a régi krónikákban és oklevelekben említett Hod, Houd, Hood, Howd „a mi falunk volt”, azazhogy a mai Hódmezővásárhely egykori Hód nevű települését takarják ezek a nevek. Szeremlei Sámuel arról is tájékoztat, hogy miért kereste sok történetíró a csata helyszínét oly sokáig Erdélyben. Heltai Gáspár krónikájában a csata helyszínét „az Hód állóvíz mellett” jelölte meg, ahogyan Bonfini is, de Heltai ehhez még azt is hozzátette, hogy a kunok vezére, Oldamir „onnét be akara ütni Magyarországba”. Heltai a későbbi korok történetíróit ezzel a mondatával tévútra vitte, hiszen műve alapján sokan Erdélyben keresték a Hód nevű tavat. Heltai korában a Hód nevű település valóban Erdélyhez tartozott, így Heltai leírása helytálló volt, de utódai korában Erdélynek már a Királyhágó volt a nyugati határa, s így történhetett meg, hogy többen a Mezőségen található Hódos-tóban vélték felfedezni a csata helyszínét. Lichtner Gáspár László király hat okleveléről tudott, amelyben a király arról írt, hogy ő a kunok ellen Hódon harcolt, Szabó Károly pedig az 1280 és 1289 közti évekből 29 oklevelet ismert, amely említést tesz a hódi csatáról. Ezekben az oklevelekben nem tóról van szó, hanem csupán a Hód helységről. Az oklevelek azon állítása szerint, hogy a csata a Hód faluban történt, s a régi krónikások elbeszélése közt, miszerint a harc a Hód tavánál zajlott, Szeremlei szerint nincs ellentmondás, sőt ez a kétféle előadásmód éppen kiegészíti egymást, mert így a csata helyszínét illetően nem maradhat kétségünk.49

48 KALTI Márk: Képes Krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. 1358. Ford. GERÉB László, Budapest, 1971. 124-125. és THURÓCZY János: A magyarok krónikája. Budapest, 2001. 153.

49 SZEREMLEI Samu: Hód-Mező-Vásárhely története II. köt. Az ököljog kora. Reprint kiad. Hódmezővásárhely, 2005. 79—85. (A továbbiakban SZEREMLEI Samu 2005.)

82