A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata

Csongrád vármegyék településeinek nagy része elpusztult, sőt egyes falvak soha többé nem is éledtek újjá. Megritkult a népesség, átalakult a településstruktúra, kicserélődtek a birtokosok. Ennek ellenére a XIII. században a Hód nevű falu mégis fontos színterévé vált a magyar történelemnek.46

A hód-tavi csatát először IV. Kun László udvari papja, Kézai Simon jegyezte le Gesta Hungarorum c. krónikájában, azonban a pontos idő és hely megnevezése elmaradt, „...a dicső, lelkes és nagyratörő László király, megtudván hogy közöttök [a kunok között, a sz.] ellene hűtlenséget koholnak, úgy vonula ellenök hadakozni, hogy azon csatában keményen legyőzetvén, sokan fogságba jutának, némellyek pedig közzűlök, feleségeiket, gyermekeiket s minden vagyonukat elhagyva, a barbár népekhez futának. Azon kevesek is, kik benmaradtak, a király parancsainak annyira hódolnak, hogy remegő szívvel alig mernek a király arczára tekinteni.”47 Kálti Márk, a Képes krónika szerzője és Thuróczy János A magyarok krónikájában ugyancsak tudósítanak a csatáról, de ők már megnevezik az évszámot és a helyszínt is. „...az Úr 1282-ik évében Oldamér kun vezér összeszedte a kunok seregét, és a Hód nevű tónál ellenség módjára tört Magyarországra, hogy uralma alá hajtsa. Ellenében László király, mint a vitéz Józsua, harcba indult nemzetéért, országáért. Ebben a hadjáratban Tamás fia Lóránt, a serény vitéz bátran támadta meg lándzsájával a kunokat, sokakat dicséretesen átvert és leterített. Amikor azután a harc a felek közt nagyon heves lett, Isten kegyelméből hirtelenül és váratlanul záporeső szakadt a pogányokra. Ezek íjukban és nyilaikban bizakodtak, de a sűrű eső miatt - a próféta szavai szerint - olyanok lettek, mint a föld ganéja. Isten segítségével László király így nyert diadalmat. Végezetül a megmenekült kunok közül kevesen a tatárokhoz futottak...”

5. IV. Kun László a Képes Krónika egyik iniciáléján

46 Uo. 289-292.

4 KÉZAI Simon magyar krónikája. Budapest, 1999. 70.

81