A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - ANTAL Tamás: Szeremlei Sámuel vásárhely-történeti munkái a nagymonográfiája kiadása előtt
ANTAL TAMÁS SZEREMLEI SÁMUEL VÁSÁRHELY-TÖRTÉNETI MUNKÁI A NAGYMONOGRÁFIÁJA KIADÁSA ELŐTT A 19. évszázad utolsó harmadának uralkodó filozófiai áramlatai: a klasszikus marxizmus és materializmus, az „életfilozófiák”, valamint a pozitivizmus közül az utóbbi képezte a tényeken alapuló tudományok számára leginkább befogadható irányzatot.1 A rohamosan fejlődő természettudományokból merítve a történetírásban is felértékelődött az egzakt, számon kérhető adatokra helyezett historiográfia, amely nem a korábbi, rendi eredetű szemléletből indult ki, s nem is a tradicionálisromantikus historizáló formákat követte, mint amilyenek a hősi krónikák vagy a dicsőséges múlt és a kihívásokkal küzdő jelen szembeállításai voltak, hanem a pontos adatok feltárását és az azokból kirajzolódó, tényszerű történelmet szándékolta az olvasók elé tárni. Ebben már nem csupán a kiváltságolt társadalmi rétegek sajátosságai mutatkoztak meg, hanem a vizsgálódások középpontjába kerültek a paraszti múlt és az alföldi mezővárosok fejlődésének bemutatását célzó kutatások is.2 Már a század első harmadának végén, a reformkori nemzeti öntudatra ébredés egyik jegyében, megjelentek az olyan helytörténeti értekezések, amelyek előrevetítették a későbbi pozitivista jellegű tudományszemléletet: például Balmazújvárosról, Békéscsabáról, Bonyhádról, Debrecenről, Dunaföldvárról, Gyuláról, Halasról, Kecskemétről és Nagykőrösről publikáltak tudományos igénnyel szerkesztett könyveket.3 Az ezerarcú várostörténet a 19. század kései évtizedeiben pedig többkötetes nagymonográfiákat érlelt meg, amelyek egy-egy város vagy vármegye történelmének és jelenének tematikus bemutatását tűzték ki célul.4 Ezekben a poziti1 A 19. századi pozitivizmus „atyjának” Auguste Francois Comte-ot (1798-1857) tekintik, bár a kifejezés Claude-Henri de Saint-Simontól (1760-1825) ered. Filozófiai és tudományos eszmerendszer volt, amely módszertanában az apriorisztikus metafizikai ismeretelméletekkel szemben a közvetlen tapasztalásra alapított, empirikus észlelést tekintette egyedüli kiindulópontnak. Megalapozta a későbbi irodalomtörténeti, a logikai és a jogpozitivizmust, valamint a történettudományi pozitivista metodikát is. Részletesen: AMBRUS Gergely: Pozitivizmus = Filozófia. Szerk.: BOROS Gábor. Budapest, 2007. 939-950.; Auguste COMTE: A pozitív szellem. Budapest, 1979. 2 R. VÁRKONYI Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája. = Századok. 1974. 4. szám. 915-930., R. VÁRKONYI Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Budapest, 1973. 3 R. VÁRKONYI Ágnes 1974. 917-918. 4 Példaként lásd az Alföldről: ZELIZY Dániel: Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása. Debrecen, 1882.; SZŰCS István: Szabad királyi Debreczen város történelme. Debrecen, 1870-1872. (3 kötetben); REIZNER János: Szeged története. Szeged, 1899-1900. (3 29
