A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - MARJANUCZ László: A 18. századi Hódmezővásárhely Szeremlei művében

megtartása felől. Formális egyeztetést a bírák folytattak Károlyival Pozsonyban. A vége egy pecsétes hitlevél lett, melyben a régi-új foldesúr 2500 Ft évi taksára tartott igényt a szokásos ajándékokon kívül. Ennek fejében biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, az önkormányzatot pallosjog nélkül, a kocsmák haszonvételét. A városban Papp Györgyön - a Károlyit korábban is itt képviselő szatmári nemesen- kívül szabad ember nem lakhat, hanem mindenki tartozik adót fizetni. A bírák tiltakoztak az ellen, hogy a lakosság Károlyi részére bármely területet fölszántson és bevessen, cserébe inkább az itt lakó földesúri cselédség ellátását vállalták. Megha- sonlottak az érdekek a királyi dézsma (tized) körül. Vásárhely régi szokás szerint ragaszkodott hozzá, mert annak terményeiből látta el a vonuló és beszállásolt katonaságot. De Károlyi is igényt tartott rá, mert annak kibérléséhez a törvény elsőbbséget biztosított a földesúrnak. A király és a püspök azonban a dézsmabérletet, jól fölcsigázott áron a városnak engedte át. Károlyit ez és az is mélyen sértette, hogy nagy szolgálatait (SZ B, P S) figyelmen kívül hagyva, megvetették vele a maga uradalmát. Az erről szóló adománylevelet a király 1722. december 1-jén állította ki. Károlyi hivatalos beiktatása a csongrádi uradalomba 1722. december 20-27-e között zajlott az eljáró egri káptalan közreműködésével. A beiktatásról szóló bizonyítványt 1723. január 16-án adták ki. Nem sokáig biztosított nyugalmat a meg- adományozottnak, mert a Német Lovagrend megtámadta a birtokbavételt, azzal, hogy I. Lipót Hódmezővásárhelyét a Jászkunsággal együtt eladta nekik. Kezdődött minden elölről.

1718-ban kiújult egy másik vita is a két püspök (váci, Csanádi) között arról, hogy a város és pusztái melyikőjük alá tartozik. Nádasdy László Csanádi püspök kérte a királyt, hogy az ő egyházmegyéjét Maroson túl és innen szegedi székhellyel állítsa helyre, többek között Batida, Kopáncs, Mágocs, Csomorkány falvakkal. Ezek őt illetik nemcsak a lelki joghatóság, hanem a természetben kirovandó tizedek és javadalmak tekintetében is. Sőt, Nádasdy alkudozást folytatott Schlickkel, hogy Vásárhely várost is megkaphassa, ahogy Makót. Később pedig az országgyűlésen hadakozott azért, hogy Vásárhelyet ne Csongrád, hanem Csanád vármegyébe kebelezzék be, ahová régen is tartozott. Mindezen törekvésekből annyi sikerült, hogy a város Batida, Csomorkány, Sámson, Fecskés, Pereskutas és Mágocs után adózott a püspöknek.

Althan váci püspök sem volt rest a jogaiért harcba indulni, s pár szegedi tanácsbeli, meg a tápéi plébános vallomása alapján kijelentette, hogy Szeged és Csongrád megye (benne Vásárhellyel) a váci egyházmegyéhez tartoztak. Szegedet csak a törökháború után foglalta el magának a Csanádi püspök. Az 1722-i ország- gyűlésen ennek bizonyítására bemutatta Pálffy Miklós nádor bizonyítványát Vásárhely Csongrád megyéhez tartozásáról.

28