A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
EMLÉKEZÉS - KOVÁCS László: Egy nagyon személyes találkozás hatvan év elmúltával
EGY NAGYON SZEMÉLYES TALÁLKOZÁS HATVAN ÉV ELMÚLTÁVAL Az emberiség történelmében a második világháború volt a legnagyobb és legvéresebb fegyveres konfliktus. Napjainkban is nagyon aktuális, hogy ez a háború még mindig ébren tartja a tudósok és történészek érdeklődését, meg a veteránokét is, pedig az amerikaiaknak már egész nemzedéke felnőtt, amelynek tagjai közül már legtöbben nem is ismerik ennek a háborúnak a politikai, társadalmi és katonai kihatásait, amely minden háborún túlmenően egységbe kovácsolta az Egyesült Államok népét egy közös cél érdekében. A hat évig tartó második világháborúban a csatákat a földön, vízen és a levegőben vívták különböző hadszíntereken. Egy Indiana állambeli fiatal sorkatonának, Mac Lawrence-nek jelentős szerep jutott a hadseregben, és remélem, hogy az adott időszak boncolgatása még jobban kihangsúlyozza a neki kijáró köszönetünket mindazért, amit Európa felszabadítása során tett. Egy ideig lelkipásztorként tevékenykedtem az egyik Indiana állam északi részén, úgy a közepe táján fellelhető hitközségében, amelyet a polgárháború után a Németországból érkező és Pulaski megyében letelepedő emigránsok hoztak létre. Az emigránsok érkezésük után továbbra is a református vallást gyakorolták, és a szertartásaikat is németül vezették 1916-ig. A termékeny föld és a dolgos nép virágzó mezőgazdasági település kialakulását tette lehetővé. Imaházuk egy egyszerű építmény volt, amelynek egyik szárnyában hitoktatás folyt, és időnként ugyanott tartottak rendezvényeket is. A gyülekezet mind a mai napig bizonyos mértékig megtartotta európai jellegét. A lelkipászori szolgálat a lelkiismeretes egyházi hivatás középpontját alkotja. Ennek során találkoztam egy idősebb hívővel, akivel lassan sajátos lelkipásztori kapcsolat alakult ki. Ezt az embert, Malcom Melville „Mac” Lawrence-et éveinek múltával különféle bajok, kórságok érték, így fontosnak tartottam, hogy meglátogassam a Francesville faluban lévő lakhelyén, vagy ha a közeli kórházban volt, akkor ott. Egy ilyen látogatás örökre emlékezetes maradt számomra. 2004 júniusának elején történt, és a látogatás során beszélgetésünk 1944-re, ott is a normandiai patraszállás során, a hadászatban D-napként emlegetett hadművelet során történtek felé terelődött. Szó szót követett és Malcolm minden hivalkodás nélkül, szerényen megemlítette, hogy ő is részese volt ennek a történelmi eseménynek. ,Jgen, ott voltam!” És ahogy sorra vette a megvívott csatákhoz fűződő fájdalmas emlékeit, hozzátette, hogy tagja volt annak az amerikai katonákból álló kisebb különítménynek, amely Budapestre vonult be 1945 tavaszának vége felé. Micsoda véletlen! Hát ezekben a hetekben én is éppen Budapesten tartózkodtam - igaz, éhesen, a félelemtől reszketve és fagyoskodva. így azután elképzelhető olyan pillanat is, hogy Malcom meg én néhány méternyire vagy kilométerre voltunk egymástól. Én is ott voltam a tömegben, amely az amerikaiak bevonulását 267
