A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
EMLÉKEZÉS - KOVÁCS László: Egy nagyon személyes találkozás hatvan év elmúltával
ünnepelte. Ő lett volna az első amerikai katona, akit sihederként először láttam életemben és neki kiabáltam az istenhozottat egy számára fura nyelven, remélve, hogy legalább mozdulatainkból megérti, hogy mit akarunk mondani? Malcolm és bajtársai bevonultak majdnem földig rombolt és még mind a mai napig újjáépítés alatt lévő városunkba! így történt, hogy 2004. június 4-én a normandiai partraszállás 60. évfordulóján egy amerikai veterán és annak magyar származású lelkipásztora végül személyesen is találkoztak a földnek ezen a felén, Indiana államban, egy kisvárosi kórházban. Ezt a találkozást a Teremtő Isten rendelte nekünk, és fontos eseményként örökre bevésődött emlékezetembe. Azért kerítettem sort a kórházi látogatásra, hogy lelki- pásztorként szóljak hozzá, és ehelyett akkor ő lett az én lelkipásztorom. A látogatás végén megköszöntem neki, hogy felidézte a 60 évvel ezelőtt történteket és a halványulóban lévő emberi emlékezet kincsesládájának fedelét felnyitotta lelki- pásztorának, aki maga is csak Isten gyermeke. Micsoda ösztönző erő volt ez! Utolsó napjaiban megkért, hogy temetésénél, amelyre 2004. július 11-én került sor, a gyászszertartást én vezessem le. Talán megérezte, hogy közöttünk egy láthatatlan szál szövődött, amely életének utolsó heteiben egy régen feledésbe merült emléktár kapuit nyitotta meg számunkra. Bízok benne, hogy ez megfelelő fényben láttatja, miért érzem kötelességemnek, hogy ennek az egyedülálló találkozásnak az emlékét megosszam veletek. Ki volt ez a nem mindennapi, de mégis egyszerű amerikai? Malcom Melvin „Mac” Lawrence 1920-ban született az Indiana állambeli Wheatfíeld falucskában, melynek magyarul búzatábla lenne a neve. A gimnáziumot 1938-ban végezte el, és diplomáját a Purdue Egyetemen 1943-ban szerezte meg. Diplomáját a háború miatt hamarább megkapta. Ezt követően néhány héttel később bevonult katonának. Az US Army kiskatonájaként megkapta az alapkiképzést, majd utána felcsernek képezték ki. 1944 márciusában tengerentúli szolgálatra vezényelték, és tagja lett annak az amerikai egységnek, amelyik június 6-án Normandiában az 1. amerikai gyalogos hadosztállyal a D-nap második hullámaként három órával az első amerikai különítmény partot érését követően az Omaha hídfőnél partra szállt. Mivel felcser volt, neki nem volt fegyvere. Védelme nem volt más mint a zubbonyának karjára varrt vörös kereszt. Saját életét kockáztatva kezelte megsebesült bajtársait, amelynek során ő is többször megsebesült, és érdemérmeket is kapott. A németek a partvonal mentén taposóaknákat telepítettek. Ezekkel kegyetlen módon nem ölni, hanem bénítani akartak. Malcolmot, vagy röviden Macet, az 1. harctéri orvoshadtest 18. századába osztották be. Az ő feladata elsősegélynyújtás, majd a sebsülteknek a frontvonal mögötti tábori kórházakba való kimentése volt. A nyár végén, 1944-ben a Maginot, meg a Siegfried vonal mögött Párizstól északra átvonultak Franciaországon. Átkeltek a Rajnán, és heves harcok közepette Nyugat-, majd Közép-Európán áthaladva számos döntő ütközetet vívtak meg. Lépésről lépésre, kilométerről kilométerre haladva az amerikai katonák új értelmet adtak a 268
