A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
A hódmezővásárhelyi szekér- és kocsigyártás évszázadai A Dél-Alföld, ill. a Bácska és a Bánát északi részén az állattenyésztő és gabona- termelő parasztság ősidőktől megkülönbözteti az igavonó állatok (ökör, bivaly, szamár) által húzott szekeret és a lóvontatású kocsit. A szekér elsősorban teherszállításra, a kocsi személyszállításra készült. Ettől függetlenül az egykorú iratok és a népnyelv is gyakorta használja a kocsi kifejezést mindkét jármű típusra. A török uralom előtti időkből csak érintőleges adataink maradtak fenn Vásárhely és környékének közlekedési eszközeit készítő iparosokról. Egy Mátyás király uralkodása alatt (1469) született és fennmaradt peres irat szerint, Csomorkány falu 51 családfője között egy cserepes, egy kereskedő, két gyapjas és három [szűr-] szabó mellett egy szekérjártó („Johanne Zekergartho” vagyis Szekérgyártó János) is dolgozik ott.3 Ezek a különböző foglalkozást űző személyek nem céhrendszerbe tartozó mesterek voltak, hanem a templomos falu Csomorkány (amely korábban mezővárosi rangot is viselt) és a vonzáskörzetébe tartozó kisebb lakott telepek ellátását szolgálták (cserép-edényzet, gyapjúfeldolgozás, ruházat, kereskedelmi cikkek és járművek, azaz szekerek készítőjei voltak). [Két évvel Szeged török ostroma és elfoglalása előtt, egy egyházi tizedlajstrom adatai szerint a 314 ottani kézműves között, négy Kerekes (kerékgyártó) működött.]4 A török dúlások évtizede (1541—1552) után a részben visszatelepülő lakosság lassan talpra áll. Megindul az állattenyésztés, a kornak megfelelő növénytermesztés, szőlőművelés, méhészet stb., amelyek már nem csak a helyiek szükségleteit elégítik ki, bizonyos kereskedés is folyik a felesleggel. A lakosság erejét bizonyítja, hogy nemcsak az új hatalomnak (a török kincstárnak), hanem a város volt földes- urának (gr. Bercsényi Miklósnak), sőt a magyar királyságnak is fizették az adót. A török adóösszeírások foglalkozásneveket nem tüntettek fel, ill. nem részletezték azokat. Csupán 24 juhtartó gazda, egy deák és egy kovács került kiemelésre az 1560-as adóösszeírás során. A többi munkákat, a 184 összeírt család tagjai végezték önellátóan, ill. a megmaradt kisközösség részére. Szekérgyártáshoz és más famunkákhoz értő helybeli is akadhatott közöttük. A török alatti és utáni időkből nincs adatunk a lakosságnál lévő szekerek számáról, erre csak a később kirótt királyi (hadi), vármegyei, uradalmi és városi fuvarok (forspont) adataiból következtethetünk.5 A török uralom végével növekedésnek indul Vásárhely lakossága és vonzás- körzetének állattenyésztése, fellendül a gabonatermesztés, lassan megindul a vásározás, a szállítás, a város belterületének élete, így szükségessé válik a közlekedési eszközök gyártása. 3 Hódmezővásárhely története. 1. köt. A legrégibb időktől a polgári forradalomig. Hódmezővásárhely, 1984. 310. 4 POZSÁR István i.m. 25. 5 Hódmezővásárhely története i.m. 427. 223
