A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
A Vásárhely környéki zsellérek, jobbágyok régóta használták különböző szállításokra, munkavégzésre a szekereket és egyéb szállító jármüveket. A szekérrel rendelkező helyi jobbágyok, zsellérek évszázadok óta adózás és robot fejében kötelesek voltak „szekerezés”-1 végezni. Királyi parancsra legtöbbször hadi szállítást végeztek, a környéken állomásozó, vagy átvonuló hadak részére gabonát és egyéb élelmet, a lovak takarmányát és hadi felszereléseket. A kivetett adó mértékegységét is a szekérre férő mennyiséggel határozták meg. PL: egy szekér széna, öt szekér szalma, két szekér fa stb. A Rákóczi-szabadságharc alatt mindkét oldal sarcolta a helyieket élelemmel és szállítással is, egészen Temesvárig, Nagyváradig szekerez- tették a vásárhelyieket. Az 1848-49. évi szabadságharc alatt szintén végeztek hadi szekerezést elődeink, önkéntesen és rendeleti úton is. A mindenkori földesúr is igénybe vette a szekeres parasztok munkáját, termény betakarításkor, építkezési anyagok és a kirótt gabonataksa-, nád- és tüzelőszállításra. Az 1756. évben kiadott Károlyi-uradalom szabálykönyve meghatározza, hogy a jármos jószággal és az igás lovakkal rendelkező jobbágy évi 15 napot köteles az uradalom részére dolgozni, így mentesül a kirótt 30 Xrt (krajcár) munka megváltás fizetése alól.6 A város bírája évente többször kötelezhette a szekeres gazdákat töltéserősítéskor, a házhelyek és utcák feltöltéséhez földszállításra, a tiszai rakodóból rönkfa beszállításra és egyéb közcélú városi szolgálatra. A város is alkalmazott rendszeres szállításokra szekeres embereket, ahogy az 1796. évi városi költségvetés 12. pontjából kiderül: „Három [fő] Város Kocsissának á f. 70 [összesen] 210 frt.” bért fizettek ki évente.7 Ugyanakkor a Város által alkalmazott tanító bérét többek között 100 kéve nád és két szekér fa (fűtésre) határozták meg.8 A városi kocsisok az elöljárókat szállították hivatalos ügyben rövid (városi), vagy hosszú (vidéki) fuvarra, a szekeresek pedig a város számára fuvaroztak fát, építőanyagot, terményt, szénát stb. Vezetőjük a szekérmester volt a városi tanács által alkalmazott tisztségviselők között, aki a külső és belső városgazda irányításait hajtatta végre. Bérkocsik hiányában a város által fenntartott kocsik és szekerek végezték a személyszállítást megszabott díjért, amely vármegyei megállóhelyenként (statio) növekedett. Egy stáció egy forint volt (1790).9 A város gazdaságában a belső városgazda leltára szerint az 1796-1848 közötti években használtak görbe kocsit, csézát, postakocsit, födeles kocsit, ekhós kocsit, kis hintót, vasas parasztkocsit (szekeret), szénahordó kocsit (amely szintén szekér volt), dudvahordó kocsit (szekér) és lajtkocsit vizes hordóval.10 6 TÁRKANY SZŰCS Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Budapest, 1961. 410. 7 SZILÁGYI Gyula: Emlékezzünk régiekről. Hódmezővásárhely, 1904. 65. 8 U.o. 25. 9 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i.m. 97. 10 EIERCZEG Mihály: A szállítás és közlekedés eszközei = Kiss Lajos emlékkönyv. Szerk. DÖMÖTÖR János és TÁRKÁNY SZŰCS Ernő. Hódmezővásárhely, 1983. 258. 224
