A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - LŐKÖS Imre-PRESZTÓCZKI Zoltán: A Nemzeti Parasztpárt hmvhelyi szervezetének története
jára is a párt alapszervezeteiben. Arra azonban vigyáztunk, hogy ne bízzák a parasztpártiak az ügyvezetést, az adminisztratív munkát a ’kereskedőféle’, minden lében kanál emberekre. Arra biztattuk parasztjainkat, hogy tanulják meg az ügyvezetés csínját-bínját, hiszen a paraszti demokratikus szabadságjogoknak és önkormányzatnak az a legelső feltétele, hogy a föld népe ne csak helyeselni és bólogatni, ne csak tanácskozni, hanem vezetni és intézkedni is tudjon.”6 Az NPP, hasonlóan a többi párthoz, országos szervezetét regionálisan tagolta: 1945-től léteztek több megyét magukban foglaló titkárságok, például a dél-dunántúli, illetve a dél-alföldi, amelyek a hatáskörükbe tartozó megyék pártéletét koordinálták. A megyei titkárságok a járási szervezetek, míg az utóbbiak a városi és városkörnyéki csoportok munkáját ellenőrizték és irányították. A legkisebb egységnek a kerületi szervezet számított, amely a városi csoport alá tartozott. 1945 előtti és után programjának hangsúlyos részét képezte a magyar parasztság társadalmi és szellemi felszabadítása. Működése folyamán több gúnynevet aggattak a pártra főként a kisgazdák részéről: gatyás kommunistáknak, írók pártjának, felesek, harmadosok pártjának titulálták. Az előbbi jelző annyiban igaz, hogy a helyi szervezetek többsége - köztük a hódmezővásárhelyi - megalakításánál a Magyar Kommunista Párt vezető tagjai is segítséget nyújtottak, például a tagtoborzás, vagy a székház biztosítása terén, emellett ahol nem volt parasztpárti hírlap, ott többnyire a kommunista párti sajtóból értesülhettek az olvasók az NPP rendezvényeiről. A Parasztpárt feletti kommunista „gyámság” elsődleges célja nyilvánvaló: a Kisgazdapárt befolyását ellensúlyozandó, paraszti bázisú párt létrehozása, amely az MKP feltétlen szövetségesének számít, és amely a megrendezendő parlamenti választásokon szavazók tömegeit képes elhódítani az 1945 előtti és utáni programjának hangsúlyos részét képezte 1944 decemberétől jobboldalinak számító párttól. Azt is le kell szögeznünk, hogy a Parasztpárt nem tekinthető pusztán a kommunisták által létrehozott álpártnak, mert a politikai erőn belül nemcsak a szélsőbaloldallal feltétel nélkül együttműködőket, tehát az igazi „gatyás kommunistákat” (Erdei Ferenc, Darvas József, Nánási László stb.) találjuk, hanem az önálló politika híveit, sőt, inkább a kisgazdákhoz való közeledést támogató irányvonal hangoztatóit is, élükön Kovács Imrével, Sz. Szabó Pállal vagy Farkas Ferenccel. Azonban a városi, községi NPP-szervezetek jelentéktelen része működött együtt a kisgazdákkal az MKP ellenében. A legjelentősebb irányzat a Veres Péter pártelnök által vezetett parasztpárti centrum volt, amely - a kommunisták nyomására - végül a Baloldali Blokk tagjává tette a szervezetet. Az írók pártja kitétel annyiban igaz volt, hogy a párt alapító vezérkarának jelentős része a népi írók közül került ki, többek között Szabó Pál, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József, Illyés Gyula a háború után is meghatározó funkciót töltött be a pártban. Németh László egyes visszaemlékezések szerint egyszerű tagként támogatta a Parasztpártot, vezető szerepet azonban nem vállalt. Politikai programjának legfőbb eleme a földműves nép földhöz juttatása, 6 KANYAR József: A reménység esztendei. A Nemzeti Parasztpárt a Dél-Dunántúlon. Pécs, 1989. 14-15. 173
