A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei

alföldi gázoskutak közül tudomása szerint csak Orosházán hasznosítják a földgázt (Rigler 1923).

Hódmezővásárhely jeles sebész orvosa, Genersich Antal felfigyelt a Kakasszék környékén élők tapasztalatára és véleményére, akik főleg a nyári hónapokban rendszeresen fiürödtek és áztatták lábukat. Ok azután a kedvező eredményükről beszámoltak, amely mind több és több kúrázót vonzott a tóhoz.

Külföldi kutatások és eredmények alapján kezdte el Genersich Antal is munkáját, amely főleg abban rejlett, hogy a sebészi gümőkórt nem csak a napfény gyógyító hatásának lehet tulajdonítani, és a gümőkór nem egy lokális helyhez kötött, hanem a szervezet minden részére kiható betegség és ezért a gyógyításnak az egész szervezetre kell kiterjednie, az egész szervezet ellenálló-képességére kell kihatnia. A sebészi gümőkor az 1900-as évek elején is népbetegségnek számított, ezért a magyar sebésztársaság Genersich Antal javaslatára az 1927. évi XIV. nagygyűlésén III. vitakérdésnek kitűzte ezt a témát és dr. Horváth Mihály, dr. Parassin József és dr. Genersich Antal referátumai alapján tárgyalta. A felállított bizottság megállapította, hogy mintegy 7000 körüli a sebészi gümőkórban szenvedő betegek száma. Genersich Antal már 1927-ben a népjóléti és munkaügyi miniszter figyelmét is felhívta a gümőkórban szenvedő betegek gyógyításának szükségességére és ugyanakkor kérte, hogy a kakasszéki tó partján létesüljön állami beruházásként egy gyógyintézet és a hódmezővásárhelyi kórház alosztályaként működjön. A minisztérium 300 ezer és a város 50 ezer pengővel járult hozzá a létesítményhez. Külföldi tapasztalatok alapján azután a főorvos irányítása mellett a város mérnöki hivatala elkészítette a terveket a Kakasszéki-tó partjára 64 beteg részére. A földszintes épület a legnagyobb gondossággal, mindenre kiterjedően lett tervezve és kialakítva, míg az emeleti rész csak az épület közepére került. Az egész épületben központi fűtést terveztek, amelyhez a már 1929-ben létesített artézi kút biztosította a szükséges vízmennyiséget, a villamosenergia-ellátáshoz pedig agregátort kívántak beállítani.

Genersich Antal úgy látta, hogy a napfény és a légfürdő hatásához hasonló a sós és a lúgos fürdők tapasztalatai, mivel a bőrfelületen a hajszálérhálózatára gyakorolt ingerhatásból lehet az eredményeket levonni. Jelentős eredményt tapasztaltak már akkor is a gyógyászatban ott, ahol jódtartalmú vizet használtak. Mivel a kakasszéki sziksós tó vize a vegyvizsgálat alapján a jódos-lúgos vizek csoportjába tartozik, ezért azt a népi gyógyászat tapasztalata alapján a reumás bántalmak és a rosszul gyógyuló sebek gyógyítására eredményesen fel lehetett használni. Helyszíni megfigyelések és 1928 őszétől kórházi beteganyagon szerzett ismeretek alapján elkezdődött a tó melletti gyógyhely kialakítása és ehhez 1929 és 1930 nyarán magánépületek bérlésével 50-60 beteganyagon nyári üdülőtelep létesült. Az ebédet a városi kórházból vonaton, majd a következő évben már gépkocsival szállították ki, míg az egyéb szükséges élelmet a helybeliektől lehetett beszerezni. A betegek naponta egyszer-kétszer fürdőt és napkúrát vettek. A fekvő és nem szállítható betegek pedig sziksós vizű lemosást és iszappakolást kaptak (Genersich 1930).

161