A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei
A hódmezővásárhelyi kezdeményezés és a debreceni neves kémikus Bodnár János és Straub János professzor működésének hatására mind többen kezdtek foglalkozni az ország egyik jelentős gyógyhatású vizével, a sziksós vízzel. Bodnár János munkásságának egyik fő ága volt a mikroelemek vizsgálata és azok hatása az élő szervezetre. Közülük kiemelkedik a jód, amelynek vizsgálatát Straub János is folytatta és úgy látta, hogy célszerű a talaj vizsgálata is, mert ott érvényesül a talajvíz kilúgozó hatása. A szikes talajok között Kakasszék beszáradt sziksós tófenéken is a jelentős jódmennyiség (115 300 y/kg, 1 y=0,001 mg) és a lakosság egészség- ügyi állapota alátámasztotta azt a feltevést, hogy az ilyen helyek golyvamentesek, míg a homok-területek általában golyvásak. Itt a talaj CaC03 tartalmát 7,50, az aktív humuszt 3,40 %-nak és a benne lévő víz pH-ját 10,05-nek mérte (Straub 1932). Lelkesen írt a sziksós tavak környékéről, ahol a korábbi primitív fürdőházak helyett a modern egészségügyi követelményeket is kielégítő furdőintézetek találhatók, mint a hódmezővásárhelyi Kakasszéki fürdő. Ebben a munkájában már 10 helyről elemezte meg a tavak vizét, de Szegeden még többet vizsgált, így a Fehér-, a Nagysziksós-, a Győri-, a Szirtos-, a Kisteleki-, az Őszi-, a Domaszéki- és a Müller-sziksós tavat. Hódmezővásárhelyről is 8 különböző mélységből vett vízminta összetételét közölte. Bár már Than Károly 1864-ben javasolta, majd bevezette a vízelemzésnél az alkotók ionos kifejezését, mégis sokan továbbra is sókban közölték a vegyi összetételt. így történt ez Straubnál is, amint a mellékelt táblázat mutatja, de az már haladás, hogy mg-ban adja meg az alkotók mennyiségét. A táblázatból kiderül, hogy a Kakasszéki-tó vize nagy értékével kiemelkedik a többi közül. Szerinte a NaHCCE-tartalom mindenképpen előnyös a gyógykezelés szempontjából. E munkáját kiegészítette még a tóiszap és a tófenék talajának vizsgálatával (Straub 1936). A zoobenthos vizsgálatát 8 szikes tavon végezte el Ferencz Magdolna és köztük részletesen elemezte a kakasszéki két egymástól átjáróval elválasztott, agyagoshomokos aljzatú, sok szerves törmeléket tartalmazó tóegységet, ahol 6-6 gyűjtött anyagban 2427 egyedet talált és annak 93%-a Diptera volt. Úgy észlelte, hogy a 2. sz. tónál kialakított kacsatenyészet nagy mértékű szerves szennyező hatása összefüggésben volt a Chironominae subfamilia dominanciájával (Ferencz 1970). Az 1954-ben létesített szanatóriumi kút földtani képződményében Zalányi Béla 34,0-58,5 m között Candona parallela G. W. Müll., Ilyocypris bradyi G. O. Sars; 168,5-201,0 m között ugyancsak Candona parallela G. W. Müll, kagylósrák- (Ostracoda) faunát határozott meg és azt 1959-ben pleisztocén korúnak minősítette. A Gyapottelep mélyebb tótjában viszont jóval több fajt tudott kimutatni (Zalányi 1959). Felszín alatti vízfeltárás a fürdő területén A 246,0 m mély első artézi kutat 1929-ben minden bizonnyal a kialakított üdülőtelep betegei részére és a tervezett szanatórium építéséhez szükséges jó minősé162
