A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - SZEPSY SZŰCS Levente: Hogyan éltek elődeink Mártély középkori falujában, Szent Adorjánban?
SZEPS Y SZŰCS LE VEN TE HOGYAN ÉLTEK ELŐDEINK MÁRTÉLY KÖZÉPKORI FALUJÁBAN, SZENT ADORJÁNBAN? A falu első említése az 1335-ös pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. Ekkor már templomos hely, a pap II. márka éves jövedelmet vallott be. Ez az összeg legalább 25 portát, halászházat jelentett. A falu lakói főleg halászatból éltek, még pedig igen jól. Az egyháznak lerótták a tizedet, a földesuruknak a kilencedet, és még bőven maradt eladásra is. A halon kívül a tavaszi madártojás gyűjtése, valamint a daru- és a kócsagtoll összeszedése is nagyon jól jövedelmezett. A vásárhelyi piacra még az 1850-es években is szekérszám vitték a madártojásokat eladni. A daru- és kócsag- toliakból pedig bármennyit el lehetett adni. Az ország szinte összes lakosa ezeket tűzte a kalpagja mellé. A kötegelt tollakat adóba is kérte a földesúr, hiszen ő is el tudta adni! Mindenki díszítette kalpagját, a páncélos vitéz, a nemesember, a főúr és a paraszt A középkori utazó az alábbiakat írta a Tisza halbőségéről: „Ámde Magyarország nagy bővében van a legkitűnőbb halaknak: mert a Száván, Dráván és Dunán kívül is vannak halban gazdag folyói: a nem nagyon széles, de mély vizű Tibiscus, a melyet Tiszának hívnak, a mely annyira tele van hallal, hogy a lakások között közbeszéd tárgya, hogy ennek a folyónak két harmada víz, egy harmada pedig csupa hal. Ezt a köznép mindja ugyan, de az is bizonyos, és többször saját szememmel láttam, hogy ebben a vízben sohasem vetnek hálót hiában: mindig fognak néhány halat, még pedig jó nagyokat. ” (Galeotto Marzio, Mátyás király humanistája) Edward Brown angol utazó megfigyelés 1673-ban: „...a Tisza Európa halban leggazdagabb folyója. ” A halat a középkori ember nagy tömegben fogyasztotta, hiszen sok volt a böjti nap, s ilyenkor hús helyett csak halat ehetett. Már a biblia is írja: „Mindazokból amelyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: aminek úszószárnya és pikkelye van a vizekben...” (Mózes III/11) 99
