A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Dobos Irma: A hódmezővásárhelyi téglagyárak kerámia célú üledékes kőzeteinek vizsgálata a Szegedi Tudományegyetemen

Sümeghy József (1892-1955) felismerte az Alföld megváltozott szerepét a földtani kutatásban a trianoni békediktátum után és elsőként tanulmányozta az Alföld geotermikus gradiensét, az alföldi folyóhálózat fejlődését, az alföldi kőzetfácieseket és a térképezés különböző jellegű felvételeit. Jelentős tevékenységet fejtett ki 1926 után is új munkahelyén a Földtani Tanszék munkájának továbbvitelében és műhelymunkájának megőrzésében és fejlesztésében (2. kép).

Lengyel Endre (1893-1981) ugyancsak Szentpétery professzor mellett dolgozott 1939-ig és innen Budapestre került. E rövid időszak alatt tovább folytatta kőzettani-ásványtani munkáját, de égetett cserépedények (1934) és római kori kerámia kőzettani vizsgálatával (1935) is foglalkozott és eredményeiről a szegedi egyetemi kiadványban számolt be. Az alföldi és Szeged környéki homokfajták kőzettani vizsgálatát is elindította még az 1930-as évek elején (4. kép).

1940-ben az egységes intézet két részre szakadt, éspedig az Ásvány- és Kőzettanira Koch Sándor (1896-1983) vezetésével és a Földtani Tanszék Ferenczi István (1890-1966) vezetésével valójában végleges formában csak 1941-ben alakult ki. Mivel Szentpétery Zsigmond és még néhány oktató visszatért Kolozsvárra és az ottani egyetem tovább működött eredeti nevén, emiatt a szegedi a Horthy Miklós Tudományegyetem nevet kapta. Ferenczi István ekkor rövid és hosszú terveket készít. Tervei között szerepelt nem csak a geológusképzés, hanem a Nagy Magyar Alföld kutatása is. Foglalkozott az ország hévizeivel, a Balaton környék vízellátásával, az ország egykori artézi kútjaival, a tervezett Duna- Tisza-csatoma egy részének kutatásával, hévízzel való fűtéssel. 1944-ben elindítja az Act a Geologica Szegediensis lapot. Mivel a tanszék kutatási területét mindig a tanszékvezető irányvonala határozta meg, így Ferenczi István fő kutatási irányát az erdélyi, kárpátaljai, kárpáti területek földtani térképezése és a vízföldtani térképezés jelentette. Eredményes munkáját bizonyítják tanítványai közül Kulcsár László a debreceni egyetem kiváló oktatója és Urbancsek János a magyarországi mélységi vízkutatás 25 évének monografikus feldolgozója.

A második világháborút követően 1946 és 1950 között Horusitzky Ferenc (1901-1971) professzornál a hidrogeológia és a rétegtan kérdései kerültek előtérbe. Hódmezővásárhely hidrogeológiai és alkalmazott földtani vizsgálatát 1949-1950-ben Dobos Irma doktori disszertációjában dolgozta fel. A kerámiai anyagfeldolgozás kiegészített anyaga 1952-ben jelent meg nyomtatásban Ungár Tibor társszerzővel, amelyet kevés stiláris javítás után eredetiben közlünk. Önálló és Miháltz Istvánnal (1897-1964) alföldi üledéken több közös eredményes kutatást végzett Ungár Tibor (1924-2002), aki későbbi munkájában a talajmechanika területén számottevő eredménnyel gazdagította ezt a tudományágat. 1950 végétől alakult ki a Földtani Tanszék hosszú távú kutatási és oktatási szerkezete a harmadidőszak végi és negyedidőszaki képződmények keletkezésével, térbeli és időbeli kifejlődésével, alkalmazott földtani megközelítésével az üledékföldtanra, az őslénytanra, és a geomatematikára alapozódó tudományos műhelymunka.

87