A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944

Hogy az előbbiekben tett megállapítás mennyire helytálló, jelzik azt a községi bíróságra vonatkozó ügyviteli szabályok normái is. Az említetteket tartalmazó rendeletet Sándor János belügyminiszter és Balogh Jenő igazságügy-miniszter együttesen bocsátotta ugyan ki 1914-ben, de az hivatalosan a belügyminiszteri rendeletek között szerepelt, s már az első szakaszában kinyilvánította: „a községi bíróság elé tartozó ügyekben a községi bíróságként eljáró közigazgatási hatóságra nézve irányadó közigazgatási ügyviteli szabályok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni” azon eltérésekkel, melyeket az idézett miniszteri rendelet megállapított.37

A községi bíróság a többi közigazgatási ügyviteltől elkülönített ügyintézést vezetett, amely törvényességét a kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, a városokban a polgármester, Budapesten a kerületi elöljáró ellenőrizte, a békebíró ügykezelési tevékenységét pedig a törvényhatóság első számú választott tisztségviselője: az alispán vagy a polgármester felügyelte. Az ügydarabokat a polgári iktatókönyvben kellett nyilvántartani, mely magában foglalta az iktatószámot, az érkezés napját, a panaszos és a panaszlott nevét - itt is egyértelműsítve: nem felperesről és alperesről, tehát nem valódi perről volt szó -, valamint a követelés összegét, a tárgyalás napját, az ügy befejezésének, a végrehajtás elrendelésének, továbbá a királyi járásbírósághoz való esetleges terjesztésének dátumát. Az egyéb, a községi bíráskodással összefüggő, de hatósági jellegű tevékenységeket a közigazgatási ügyvitel szerint kellett iktatni.38

Az eljárásról - beleértve a szóbeli panaszok írásba foglalását is - hivatalos jegyzőkönyvet vezettek, amely a panaszos és a panaszlott adatain kívül a követelés jogalapját (kölcsön, haszonbér, vételár, stb.), a bizonyítékok megjelölését és a tárgyalásra megidézetteket is tartalmazta. A tárgyalásról felvett protokollumban feltüntették a községi bíróság tagjainak nevét és állását, a megjelentek adatait, a felek nyilatkozatait s a vallomások lényegét, egyezség esetén annak tényét, a befejező határozatot (ítéletet, végzést) s közlésének (kihirdetésének, kézbesítésének) keltét, valamint azt, hogy kérték-e a felek az ügynek a járásbíróság elé terjesztését. Az ingó dolgokra irányuló végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, a foganatosítására kiküldött megjelölését, a végrehajtás idejét és az egyéb adatokról készült feljegyzéseket szintén jegyzőkönyvbe foglalták.39

3. A községi polgári bíráskodás egyéb szabályairól

37 197.200. B.M rendelet, 1. § (MRT 1914, 2721.).

38 197.200. B.M rendelet, 3-5. §§ (MRT 1914, 2721-2723.). Vő. a m. kir. belügyminiszter 126.000/1902. számú rendeletével: Ügyviteli szabályzat a községi és körjegyzők részére. = MRT 1902. Budapest, 1902. 1362-1419. Különösen: 1-5., 8., 12., 14., 19-20., 22-48., 57., 60-69., 96- 104. §§.

39 197.200. B.M rendelet, 7-8. §§ (MRT 1914, 2724-2726.); 197.100. B.M rendelet, 40. § (MRT 1914, 2707.).

32