A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944

vábbá az ügyvédi jutalomdíjjal és költségekkel összefüggő, illetve a képviselő- választás megtámadásából származó költség visszatérítése iránti pereket.23

Szintén nem járhatott el a községi bíróság az olyan jogvitákban, amelyeket egyéb törvényeink kifejezetten közigazgatási útra utaltak: ezek lehettek közjogi viszonyon alapuló ügyek (pl. az állami, törvényhatósági és községi alkalmazottak s a tanárok illetmény- és nyugdíjügyei, a hitfelekezeti adóbehajtások, a lelkészi illetményügyek, illetve a kegyúri kötelezettségen nyugvó jogviták), valamint némely magánjogi viszonyból eredő ügyek is (pl. a cseléd és a gazda közötti legtöbb jogvita, a mezőgazdasági és erdőmunkások munkajogi ügyei, ha a munkásszerződés a törvényben foglalt alaki követeléseknek megfelelt, továbbá az iparosok és tanoncaik ügyei, a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítése, a tartásból, nyilvános betegápolásból, valamint a szőlőfelújítási kölcsönből eredő jogviták). Ugyancsak kívül estek a községi bíró hatáskörén a főudvarnagyi bíróság elé tartozó, továbbá a területenkívüliséget élvező személyekkel összefüggő vitás jogkérdések.24

A bíró kizárására irányadó generális klauzulák25 a községi bíráskodás keretében is alkalmazandók voltak, azonban - eltérően a korábbiaktól - a bíróság érdekeltsége esetén a pert nem egy másik, a panaszos által választott, szomszédos közigazgatási tisztviselő, hanem a járásbíróság előtt kellett megindítani. Ha a keresetet eleve rendes bíróság vagy különbíróság előtt nyújtották be és ott a perfüggőség is beállt, az alperes azon a jogcímen, hogy községi bíráskodásnak lett volna helye, nem fellebbezhetett. Ha a községi bíróság hatásköri hiányt állapított meg, a járásbíróság oda nem utalhatta vissza az ügyet. Mindez a pertakarékossággal volt magyarázható, valamint azzal, hogy a járásbíróságok magasabban képzett személyekből álltak, mint az e helyt tárgyalt szervek. Ekként a sommás eljárás voltaképpen fakultatívvá vált a felek választása alapján. Ha nem a járásbíróság székhelyén laktak, célszerű volt a községi bíróság előtt perlekedniük a fizetési meghagyásos vagy a járásbíróság előtti klasszikus eljárás igénybe vétele helyett. Egyébként az illetékességet rendesen az alperes lakhelye vagy tartózkodási helye határozta meg a községi bíráskodás esetében is,26 de azt a telep, a jószág vagy a gazda székhelye, a szerződés teljesítésének avagy a károkozásnak a helye szintúgy megalapozhatta - feltéve mindegyik esetben, hogy az idézés a panaszlott részére a községi bíróság székhelyén kézbesíthető volt.27

Érdekességként említjük: a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat eredetileg lehetővé tette volna a panaszos részére, saját választása szerint, az eljárásnak járásbíróság előtti kezdeményezését abban az esetben, amikor a felek

23 197.100. B.M rendelet, 9. § VII. pont (MRT 1914, 2693.), valamint az 1883: XXV. te. 12. §-a. Lásd részletes magyarázatokkal Kovács Marcel - Vörös Ernő: A Polgári Perrendtartás magyarázata. X. füzet. Budapest, 1930. 1397-1399.

24 Térfy Gyula é. n., 34-39.

25 1911:1. te. 59-62. §§.

26 1911:1. te. 759-760. §§.

27 197.100 B.M rendelet, 15-19. §§ (MRT 1914, 2694-2697.).

29