A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944
nem ugyanabban a községben laktak vagy tartózkodtak állandóan. Azonban a képviselőházi vitában az e fejezethez fűzött legfontosabb módosítás ennek kihagyását eredményezte. Az egykori Függetlenségi és 48-as Párt vezérszónoka, Polónyi Géza 1910. november 26-án indítványozta az oda vonatkozó bekezdés elhagyását a Pp. 758. §-ából. Ekként indokolta indítványát: „gyakorlati eredményben ez azt jelentené az esetek legnagyobb részében, sőt mondjuk, egyenesen tömegében, hogy a községi bíróság illetékessége és hatásköre alól teljesen elvonatnának a legszegényebb emberek ügyei és kerülnének azok oly helyek, kompetencziák elé, ahol az illetők nem laknak. Ennek a konzekvencziája azonban nem csak az lenne, hogy a legszegényebb emberek az 50 koronán aluli ügyekben saját helyi illetőségüktől vonatnának el, de lenne konzekvencziája az is, hogy mivel ennek a törvényjavaslatnak a 762. §-a csak a községi bíróságot kötelezi arra, hogy a képviselettel felmerült többletköltséget meg nem ítélheti, ezek az ügyek ez alól a községi hatáskör alól [szintén] elvonatnának és a járásbíróság elé kerülnének, amely esetben költségtöbbletben is marasztalandók lennének ezek a legszegényebb emberek”. Polónyi hangsúlyozta: e bekezdés meghagyása esetén az alperesek (panaszlottak) elvonatnának saját községi (helyi) bíróságuktól, amely sértené a törvénykezés alapelveit is.28 A képviselő indítványával szemben a hivatalos indokolás és az igazságügyi bizottság korábbi jelentése azért szorgalmazta e rendelkezés felvételét, „hogy azok a kisebb ügyek, amelyeket a felperes a távolabb eső községi bíróság előtt, amelynél a képviseltetésével járó költségek meg nem állapíttatnak, alig érvényesíthetett, a helyes jogszolgáltatás előnyeiben részesüljenek”. Az indokolás akként vélte: a kisebb ügyek többsége úgy is ugyanazon község lakosai között fog felmerülni.29 Mivel azonban Székely Ferenc igazságügy-miniszter elfogadta Polónyi módosító indítványát és az előadó Plósz Sándor,30 a kodifikáció „atyja” sem protestált ellene, a képviselőház a vitatott bekezdést kihagyta a végleges szövegből,31 s ezen a főrendek sem változtattak. Jellemző megoldása a perrendtartásnak az is, hogy - miként az előző idézetben olvasható volt - a községi bíróság a perköltség azon többletrészét, mely a perbeli képviselet miatt állt elő, az ellenérdekű fél terhére nem ítélhette meg, vagyis a képviselettel járó többletköltséget mindegyik fél maga viselte. Az illeték- fizetési szabályokat a törvénykezési illetékről szóló törvénycikk, valamint pénzügyminiszteri rendeletek állapították meg. Az ügy elintézésére 30 nap állt a köz28 KHN1910-18, E kötet, 286. 29 KHI1910-18, IV. kötet, 73. szám, 511. 30 Kengyel Miklós: Plósz Sándor és az 1911. évi Polgári perrendtartás keletkezésének hosszú története = Deák és utódai. Magyar igazságügyi miniszterek 1848/49-ben és a dualizmus korában. Szerk. CSIBI Norbert, etc. Pécs, 2004. 153-160. különösen: 157-160. A polgári eljárásjoggal is összefüggő, válogatott írásait lásd: Plósz Sándor összegyűjtött dolgozatai. Kiad. a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1927. 31 KHN1910-18, n. kötet, 286-287. 30