A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Az órás
okosított” egyházfíak, a sekrestyés, vagy harangozó végezték el. Később a város tanácsához tartozó belső városgazda felügyelete alá tartozott a szekérmester, a városi kocsisok, a város gazdasszonya és a dögnyúzó mellett a város órásmestere is, akinek nevét nem ismerjük.14 1772-től Falusi Ferenc és Dús István lakatosok gondozták az Ótemplom óraszerkezetét, ez utóbbi készítette a ref. újtemplom bejárata fölötti fémcímereket. 1796-ban a város elöljárósága rendeletben határozta meg az elöljárók, a városvi- gyázók és az adószedők mellett a „Város Órásmesterének” évi jövedelmét, még pedig 40 forintokban. Öt év múlva Dús István, a város akkori órásmestere kérelmet nyújt be a „Betsületes Tanács”-hoz, „A két toronybeli Óráknak tisztán való tartásáért és feltekeréséért,” amelyben fizetésének felemelését kéri évi 70 forintra, 8 köböl búzára és 60 kéve, tetőre való nádra. A városi elöljáróság ezt a kérést teljesítette, sőt a toronyórák fontosságát jelzi, hogy később ezt a jövedelmet megtoldották imigyen: „Dús István órásmesternek abéli jelentésére, hogy a két Toronybéli Óráknak éjczakai időben való igazgatására, valamely Gyertyabeli Segedelem adatna, meghatároztatott: hogy főképpen a Téli hónapokra az Óramesternek átallyában 3 font Gyertya a Városéból adattassék”.15 Őket néhány évtized múlva, az 1810-as évek elején Berecki László és Szevera János órajavítók váltották fel.16 A Vásárhelyen működő órások céhbeli hovatartozásáról nincs biztos adatunk. Tartozhattak a vásárhelyi lakatos céhhez (mint fentebb a szegedi példa mutatja), lehettek a szegedi vegyes céh filiái, esetleg egy másik nagyváros órás, vagy vegyes céhéhez voltak bejegyezve, de mint a legtöbb mezővárosi, kis létszámú mesterség folytatója, céhen kívül dolgozott. Az 1777-ben megalakult közös céhbe a lakatosok, az asztalosok, bognárok és kovácsok tartoztak. Ehhez a céhhez tartozott a már említett Dús István, Falusi Ferenc, Berecki László és Szevera János lakatosok, akik vándorlegény korukban toronyóra-javítást is tanulhattak. Később a mesterek számának gyarapodásával a kovácsok is önállósodnak, az asztalosok és bognárok is külön céhet alakítanak. Helyüket a lakatosok mellett a bádogosok és késesek veszik át.17 Az 1772-ből származó hagyatéki leltárakban alig bukkannak fel szobai fali órák, a vásárhelyiek házának felszerelései között. A 19 század elejétől egyre több intézményben és magánháznál tűnnek fel a németföldről, Csehország és Ausztria területéről a kerekes és cilinderes szerkezetű fali órák. 1839-től már három, magát óra-, sőt „toronyóra művész”-nek mondó ügyes kezű ezermesterkedő 14 TÁRKANY SZŰCS Ernő: Vásárhelyi testamentumok, Budapest, 1961. 97 15 SZILÁGYI Gyula: A szorgalmas órásmester = Emlékezzünk régiekről. Történetek Vásárhely múltjából. Hódmezővásárhely, 1904. 16 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. IV.köt. Hódmezővásárhely, 1911. 351. 17 Uo. 108
