A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Az órás
személyről tudunk. Nározsnyi János és Seres Antal végzettségük szerint lakatosok lehettek, akik tanoncjárásuk alatt szerezhettek némi ismeretet a nagyobb óraszerkezetek, toronyórák javításában. Lőkös János pedig helybeli gölöncsér, aki barkácsos emberként, órákat is javított munkája mellett.18 Az első asztali óra említése 1802-ből származik, néhai özvegy Kóti Istvánné városi, polgári házánál felvett ingóságai között.19 Egy 1845-ből származó leltárban a Fekete Sas fogadóban működő Kaszinó Egylet vagyontárgyai között felbukkan egy falióra, 45 váltóforint értékben.20 Az egyszerűbb szerkezetű faliórák rézből készült fogaskerekeit, mutatóit, egyéb alkatrészeit, ha pótolni kellett, többnyire a helybeli rézművesek, lakatosok, esetleg ügyes ezermesterek gyártották. Sokszor helybeli asztalosok, bútorasztalosok készítették, javították, pótolták az ingaórák szekrényét, az óraházat. A városban néhány magyar és „görög” kereskedő működik, valamint a Károlyi uradalom boltja, ezek leltáraiban azonban nem találunk semmilyen időmérő eszközt. Ezeket többnyire a Felvidékről, a Dunántúlról vándorkereskedők és iparosok hozták az Alföldre, így a városba is. A nagy kiterjedésű vásárhelyi vásárban is feltűntek az órával, látszerrel foglalkozó helyi és vidéki vándor órások és -kereskedők. A felső- és alsóvásár találkozásánál, az óvónőképző sarkánál rakodott ki sátrába, asztalon az órás és lát- szerész, akinél olvasó és távolbalátó okulárét, pápaszemet, nagyítókat, tükröket és különféle minőségű és árú zsebórákat, ébresztőórákat, festett vagy faragott fali ingaórákat kaphatott a kirakodóvásár népe. A bazárosok és ócskások sorai, portékái között is feltűntek az olcsó festett parasztórák, egyszerű ingaórák.21 A vásárban megvett, festett faliórákat szerették a környékbeli gazdák és feleségeik, így jellemezték: „A mestör szabta mög az óra pofáját [az órásmester festette az óra előlapját], de igön kedvelt portéka vót.”22 A Főtéri heti piacokra ritkábban vitték ki portékájukat az órások, a finomabb szerkezetű órákat védték a portól, esőtől, ezen kívül ritkán alkalmaztak segédet vagy inast, akikre a több segítséggel dolgoztató mesterek (szűcsök, csizmadiák, papucsosok stb.) rábízhatták az árut és az eladást. A paraszti gazdálkodásban a pontos idő nem játszott különösebb szerepet, de még a városi lakosság is csak a reggeli, templomba szólító, a déli és az esteli harang szavára figyelt, ezek voltak a nap jelentős időfordulói. A városi és városkörnyéki emberek először az Ótemplom tornyáról olvashatták le az idő állását, vagy hallgathatták a harangok kondulását. 18 Uo. 368. 19 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i. m. 396 20 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. IV.köt. Hódmezővásárhely, 1911.232. 21 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged, 1956. 37. 22 NAGY Gyula i. m. 465. 109
