A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely elfeledett polgármestere. Fekete Mihály élete és működése levéltári dokumentumok alapján

vidéken harcoló honvédseregekhez osztották be. Háromhetes időközönként a II., a III., a IV., az V. és a VI. nemzetőrszázad egymást váltva teljesített szolgálatot. A IV. század kapitányává Fekete Mihályt választották.4 Századát az aradi táborba vezényelték.5 Arról nem rendelkezünk adatokkal, hogy Fekete (akit később Medgyaszay Károly váltott a század élén) és százada harci cselekményekbe keveredett volna az osztrákokkal.

Hódmezővásárhely város rendezett tanácsa - jóllehet a választást még 1848. május 11-én írták ki - 1849. március 25-én alakult meg. Polgármesterré Szabó Mihályt (1821-1899), főbíróvá Fekete Mihályt, főjegyzővé Póka Sándort, aljegyzőkké Balás Jánost és Vincze Sándort, tanácsnokokká Bartha Sándort, Engelthaller Ferencet, Fehér Jánost, Jeney Jánost, Karasz Sámuelt, Lukács Ferencet, Matók Sámuelt, Papy Józsefet, Szenti Jánost és Varga Istvánt választották.6 A városvezetés igyekezett mindenben támogatni a nemzeti kormány intézkedéseit, ám vásárhelyiek nagyobb számban továbbra sem bocsátkoztak harcba a cári orosz seregek által megtámogatott ellenséggel. Lenkey Károly ezredes - Kossuth utasítása nyomán - tett egy erőtlen kísérletet Vásárhely és térsége katonai védelméért, de a közelgő vereség miatt már minden akció lehetetlen vállalkozásnak számított.

A várost a vezetés nagy része, köztük Fekete Mihály, 1849. augusztus 3-án hagyta el. Távozásuk után hamarosan megjelent a gróf Franz Schlick tábornok által vezetett osztrák haderő. Másnap felállt az immár császárhű városi tanács Toronyi József polgármesterrel az élén, és hozzáfogott a forradalom intézkedéseinek semmissé tételéhez, illetve a szabadságharcban résztvevők felkutatásához és kézre kerítéséhez, vagyonuk zár alá vételéhez. A vásárhelyi forradalmárok közül főleg a város első tanácsának tagjait igyekeztek elfogni. Fekete Mihállyal kapcsolatban annyi bizonyos, hogy Vásárhelyen maradt vagyonát a Városi Tanács még 1850 januárjában feloldotta a zár alól. 1871-ben írt levele szerint már 1850-től négy éven keresztül telekkönyvi ügyvezetőként dolgozott a tanácsnál.7 1855 januárjában Temesváron vette feleségül Galdics Ágnest (1837-1907). Egy ideig Lúgoson is éltek. Első gyermekük, Mihály valószínűleg még ott született, míg Vilma leányuk (a későbbi Erber Jánosné) 1858-ban már Vásárhelyen látta meg a napvilágot. Rajtuk kívül még hat gyermekük érte meg a felnőttkort: József, aki az erdélyi Szászbonyhán alapított családot, Ödön, aki Borotvás Matild- dal kötött később házasságot, Rózái (1868-1945) Kájerléber (Keuerleber) János (1856-1933) későbbi városi főkertésszel házasodott össze, István (1872-?) aki még a századforduló előtt az Amerikai Egyesült Államokban kezdett új életet,

4 Uo. 27., 47.

5 A Fekete Mihály által vezetett IV. nemzetőr század névsorának részletét Id. VARSÁNYI Péter István: A hódmezővásárhelyi nemzetőrség 1848-ban = Vásárhelyi Tanulmányok. IX. Hódmezővásárhely, 1979. 200.

6 Uo. 59. és VARSÁNYI Péter István: Fejezetek a szabadságharc hódmezővásárhelyi történetéből = Vásárhelyi Tanulmányok. VII. Hódmezővásárhely, 1977. 43.

7 CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.), 884/1871.

56