A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből
összedolgozott kukoricalisztből féltenyérnyi, kétujjnyi vastag pogácsát szaggattak, kemencében kisütötték. Jobban jól lehetett vele lakni, de az öntött máié finomabb volt. 85. lóré = teherszállító kiskocsi, amelyet négy keréken, keskeny vágányon mozgattak, hármat-négyet is összekapcsolva elhúzta egy ló. Űrtartalma kb. 1-1,5 köbméter. A téglagyárak is ezt használták. Könnyen felszedhető sínjei miatt az uradalmak cukorrépaszállítást végeztek vele. A 19-20. század fordulóján a nagyarányú építkezésekhez Pollák Sámuel Klauzál utcai kereskedő ezekkel szállította a homokot Kortyogóból, Aranyágból. Ennek a lóré „vasútnak” a nyomai még az 1930-as években is látszottak. 86. mérő = mértékegység, tejfölmérő edény. A piacon a tejfölkofa két és fél dl-es „mérővel” mérte a tejfölt, a tejet pedig félliteres fakupával, később alumíniumedénnyel, amelyen rajta volt a mázsaháznál működő mértékhitelesítő hivatal pecsétje a szent koronával és az évszámmal. A túrót viszont nem edénnyel mérték, hanem marokkal csomózták ki a kofák. 87. mosóteknyő = nagyteknyő. Asztalos készítette fenyőfából, nem pedig nyárfából, mint a teknyőkaparó cigányok a sütőteknőt. Hetenként egyszer mosták (hétfőn) az előzőleg beáztatott ruhát. (Hétfőn olyan ételt főztek, ami nem kívánt nagy odafigyelést, pl. bablevest.) Szombaton este az egész család megfürdött ebben a teknőben, artézi kútból hozott vízzel, mert a susáni kutak vize - salétromos lévén - nem habzott jól (mosáshoz a hordóban összegyűlt esővizet is fölhasználták, de fürdéshez nem). A szombat esti fürdéskor az egész család sorra került, előbb a gyerekek, majd az asszonyok, végül a férfiak. Ilyenkor gondosan elfüggönyözték az ablakot (elhúzták a firhangot), lecsavarták a lámpa tatarját. Ősszel kimustrált mosóteknőben csávázták üszög ellen a gabona vetőmagot, amelyet aztán a „nagyponyvára” kiteregetve szárítottak. 88. oltó - tejoltó - a természetesen megaludt tejből készült a szerdéktúró, amelyet flöstökre vöröshagymával szívesen fogyasztottak. Dörölyébe, száraztésztára szintén megfelelt. Aki azonban sajtot akart az édes tejből készíteni, tejoltót használt. Az 1930-as években drogériákban készen is lehetett kapni az oltóanyagot. Eredetileg a bárány gyomrát használták erre a célra úgy, hogy a gyönge bárány gyomrát fölcsíkolták, lesózták, és üvegekben tárolták. Az édes tejbe csöppentve ebből, az gyorsan megalvadt, a keletkezett túróból sajtszékben nyomták a jó zsíros sajtot. Ezt még érlelni kellett a napon, hogy kérge legyen, és szép lyukacsossá váljon. 89. garaboly = garaboj - karos kosár. Füzvesszőből fonta a kosárfonó. Külön jellegzetes susáni garaboly nem volt, de még vásárhelyi sem. Más környezetben kialakult garaboly-típusok széles választékát elfogadták. Volt itt födeles garaboly, kerek garaboly, tót garaboly stb. Hántolatlan vesszőből készült a nagyméretű „vörös garaboly”. A piacos garabolyok hántolt vesszőből készültek, a peremén fonott szegéllyel, a fülénél fogva karra vehető. Külső felületét újabban lakkozzák, színes mintákkal is díszítik. Ha élő kisállatot (naposcsibét, kislibát) vittek benne, akkor kendővel lekötötték. Egy pár kacsa is elfért benne. A garaboly felhasználása igen sokoldalú: tejterméket, zöldségfélét, tojást, bolti cikkeket cipeltek benne, biciklikormányon, csomagtartón sokfélét szállítottak vele. 90. nagykendő = hárász-kendő, vállra teríthető kendő. Anyaga gyapjú (moher), háromszög alakú, szélein körül rojtos. Hideg időben nem csak vállra terítették, hanem a fejükre és aztán hátul megkötötték. A hagyományos öltözködést a susáni asszonyok nehezebben hagyták el, ás azzal vigasztalták magukat, hogy „a télnek nincs szöme”, kocsin pedig nélkülözhetetlen téli ruhadarab volt. 91. ölező = klafter, klopter - földmérő eszköz. A méteralapú területmérés csak a 20. század végén került bevezetésre. Addig a 18. század óta területmérés alapja hivatalosan a 424
