A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
SAMU JÁNOS JANCSI PAJTÁS, LOPTAM NEKÖD ALMÁT! A Lázár utcából Hawaiiba A Bethlen Gábor Gimnázium 1962-ben érettségizett A osztályának öt tagja gyűlt össze égy rögtönzött érettségi találkozóra Békéscsabán. Ott kértek meg osztálytársaim, hogy meséljek az életemről. Örömmel teszem. Mindjár' itt az elejin engedelmet kérők, hogy úgy írom meg, ahogy szülöfődemön mögtanultam beszélni, ugyanis az anyanyelv, ami leginkáb odaköti az embört a világnak azon kicsi darabjához, ahun születött, mög ahun fölnőtt. Minthogy én mindig is a nyelvek (no mög a lányok) szerelmese vótam, ezt a nyelvet máma is ápolom és családom köribe' is ezt használom. A kezdet Vásárhely határába' „Aranyágba”, ott az orosházi vasút mentén égy kis tanyába' vötte kezdetit. Ott laktunk a tőtés mellett, mintégy 50 méterre a 84- es őrháztul. Szabad, mög érdekös világ vót ez neköm, mög öcsémnek. Ismertünk mindön bokrot, mindön fát. Tudtuk, hogy a mezsgye melletti meggyfárul lőhet a legfinomabb enyvet lészödni, vagy inkább léharapni. Tudtuk, hogy a szomszéd fődön a vasút felüli nagy diófán fészkeltek a vadgalambok és annak a högyibe másztunk föl galambfiókáér', amit égy tyúkketrecbe' fölneveltünk, majd szabadságát visszaadva égy idő után elengedtünk. Tavasszal nagyon illatos ibolyát szödtünk a tőtésódalba', koraősszel mög a bódító illatú kakukkfüvet gyűtöttük, mer' az jó vót ám télön téának. Innen kötöztünk be a városba hároméves koromba', a Lázár utca 4. sz. alá, hogy ott tudjak óvodába járni. A Mária Valéria utcai óvodába jártam, de mire iskolába möntem vóna, mögin' kikőtöztünk a tanyára, Aranyágba. Errül a tanyárul jártam be az alsó Klauzál utcai iskolába. Gyalog ám, mer' akkor nem vót sé iskolabusz, sé másmilyen busz. Az a néhány kilométer mög sé kottyant az akkori iskolás gyerököknek. Emlékszök rá, hogy Szabó Ernő, mög a testvére Piroska még messzebbről, Csomorkányrul jártak be ugyanabba az iskolába. Amikor jó idő vót, akkor a fődekön körösztül, jobban mondva a mezsgyé- kön möntünk, télön viszont a vasút melletti csapáson amíg el nem költött fordulni a vágóhíd fele. Néha akkora hóba' gubancoltunk, hogy az akkor még gombos sliccünkön bemönt a hó, oszt amikor a Haleszt elhagyva a város határához értünk, a nadrágot kigombolva ki költött borítani a havat a nadrágunkból, mög a kis gumicsizma szárábul. Szögény Szabó Piroska, neki mög nem vót sé mackója, sé nadrágja, mög aztán abba' az időbe' lányok még nem járhattak nadrágba'; így osztán majd mögfagyott szögény, mer' a harisnyája is, mög a bundabugyija is teljesen átázott a hótul. Azér' jó emlékeim is vannak elsős korombul a tanyai élettel kapcsolatba', mer' tanítás után néha moziba is vittek bennünket az iskolábul be a városba, oszt mire délután kiértünk az Elit mozibul Aranyágba néha mán léfelé mönt a nap, de amikor mán a tanya bejáróján éröztük a kemöncébe' sült lángos csudálatos szagát, mindjár' elfelejtöttük a hosszú gya323
