A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
loglás fáradalmait. Persze mer' anyukám befűtött a kemöncébe vagy akácfarő- zsével vagy ízíkcsutkával és lángost is sütött a könyér mellett. Jaj de finom vót az még melegön, mögzsírozva, vagy ha tejföl vót otthon, tejföllel mögkenve! Azér' én szerettem iskolába járni, mög jó tanuló is vótam. Édösanyám viszont nem szerette a tanyát, mer' mindön messzi vót, mög sokszor vót sár is, ami különösen rossz vót, amikor valahova mönni köllött. így osztán újra bekötöztünk a városba, a Sarolta u. 8. sz. alá. Innen jártam második osztályba a Malom utcai iskolába. Politikailag nehéz idők vótak ezök. Rákosi elvtárs vót az úr. Féltek az embörök, de azér' valahogy mégis összetartottak, viccöltek, összejártak a szomszédokkal. Vágtunk még malacot is, persze engedély nékül, mer' akkor azt is köllött kérni és be köllött vóna szógáltatni a disznó zsírját mög a bűrit. így oszt apámék a szomszéddal éccaka fujtották mög a malacot égy kötéllel, hogy nehogy visítson, s utána eresztötték ki a vérit. Nem vót ám szabad zsíroskönyeret vinni uzsonnára az iskolába, nehogy valaki rágyüjjön, hogy disznót vágtunk. Otthon, mög ahova möntünk én mindig figyeltem, hogy a fölnőttek mirül beszélnek. Hallgattam a vicceiket is. Majdnem ez lőtt a vésztőm, mer' eccör az iskolába' Barnáné tanítónéni kérdözte, hogy na gyerökök, ki tudja, hogy minek a rövidítése a téeszcsé. Én mindjár' jelentköztem. Majd kiestem a padbul. Hát tanítónéni észre is vötie és éngöm szólított. Én mög büszkén kivágtam, amit előző este apáméktul hallottam, akik a szomszédokkal, Hegedűsékkel kártyáztak: Tovább Szógáló Cselédség. Tanítónéni elsápadt, osztán mindjár' helyösbítött is, de azér' mögkérdözte: „Kitül hallottad té ezt?” Én persze őszinte vótam, oszt büszkén kivágtam, hogy apukáméktul. Amikor hazamöntem, otthon is elmondtam az eseményt. Még büszke is vótam rá. Édösapám viszont elsápadt, és mindjár' biciklire kapott, oszt elmönt Barna tanítónéni lakására, hogy beszéljön vele. Beszélt is, oszt mikor visszagyütt mondta, hogy tanítónéni nem fogja följelenteni. De attúl kezdve a fölnőttek vigyáztak, hogy mit mondanak előttünk, gyerökök előtt. A harmadik osztályt mán a Damjanich utcai iskolába' jártam. Moldvai Győző vót a tanítóm. Vele kapcsolatán csak annyit, hogy nem nagyon szerettem, mer' sohasé nevemön szólított, hanem csak úgy, hogy „Te, Nagyfejű”. Kilenc évesen nem tudtam mögérteni, hogy éngöm miért nem lőhet körösztnevemön szólítani, mint a töhetősebb szülők gyerökeit. A tél hideg vót a Sarolta úccába', s neköm mög öcsémnek köllött a Tüzépnél szénér' (ócska lignitér') órákon körösztül sorba állni, akkor amikor téli szünet vót. A fölnőttek mög mindig elénk gyüttek, mi mög csak fagyoskodtunk. De amikor kitavaszodott, oszt a napok is melegebbek lőttek, a Sarolta ucca vót a mi játszóterünk. A házzal szömbe' laktak Kotormánék, akik előtt nagyon szép ződ fű vót, oszt az uccából a gyerökök ott gyűltek össze beszélgetni, játszani. Labdáztunk, birkóztunk, ső* még nemi fölvilágosítást is kaptunk a 14 éves Kotormán Juszkátul. A világ legtérmészetösebb módján elmagyarázva. Elbújhattok ti hírős szexológusok Kotormán Juszka mögött! Ű olyan hatékonyan, mög szépen tudta előadni a mondanivalóját a körülötte üldögélő vagy gugoló gyerökseregnek, hogy utána a Kalász utcában lakó rendőrnéni hatéves kislánya, Piroska, éngöm 324
