A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: Széchenyi István és Hódmezővásárhely (1845-46)

a törvényhatóságok egy része gratulált ugyan, más része viszont tiltakozott („protestált”)-7 Az ellenzéket kétségtelenül villámcsapásként érte a kinevezés. Az a félelem támadt bennük - legalábbis Wesselényi Miklós báró (1796-1850) szerint - hogy Széchenyi „desertióját” mások is követni fogják.8

Széchenyi tisztában volt azzal, hogy aki „felsőbb kegyelem tárgya” lesz, az az egyik oldal előtt „népszerű emberként” válik gyanússá; a másik oldalon viszont minden bizalmat elvesztenek iránta: „...ma igen számos (személy)... az által vél rajtam szeplőt észrevenni, mivel Tanácsnok és Kegyelmes czímmel ruháztatám fel”.9 Előtte azonban sarkigazságként jelent meg, hogy a „kormánnyali harmónia”, s annak hasznosítása („utilisatiója”) nélkül nem vihető végbe egy egész nemzetre kiható dolog. Célja: „A kormány pártolása által nagyobb vonásokban szolgálhatni a hont ”.10 11 Személyének fontosságára egyáltalán nem figyel, egyedül a vállalt feladat (a „dolog”) megoldására. Tisztségének elfogadásában viszont mindenképp szerepet játszott egy elvi kérdés s egy gyakorlati feltétel. Az elv: „Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alphája s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb és soha nem lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása”.11 A feltétel: adjon az ország a kezébe elégséges pénzt, ruházza fel kellő hatalommal, „...más részrül azonban szorítson legszigorúbb felelősség terhe alá”.12 13

Miután Széchenyi István úgy vélte, hogy meggyőzte - mindenekelőtt - önmagát, s kortársait a hivatal vállalásának indokoltságáról, etikusságáról és ész- szerűségéről, hozzákezdhetett hivatalos intézménye kiépítéséhez. 0 nem tekinthető államhivatalnoknak, mert megbízásáért fizetést nem kapott, csupán kiadásait térítették meg; igaz, szoros értelemben vett hivatalos munkát sem végzett. A bizottság ülésein elnökölt; a szükséges jelentéseket - a reá szignált fontosabb ügyekben - kifelé Szögyény László, befelé Zelenka Lajos igazgatósegéd, Berger József számtanácsos és Varga József mérnök írták meg. A hivatalban szerette a pontos, tárgyi tudással rendelkező személyzetet; kiváló emberismerete pedig segítette őt a megfelelő munkaerők kiválogatásában.'3

7 SZÉCHENYI István: Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg. Pest. 1846. 70.

8 BÁRTFAI SZABÓ: i. m. 361.

9 SZÉCHENYI: Eszmetöredékek, 4.

10 Uo. 40.

11 Uo. 9.

12 Uo. 71. A nyugati nyelvjárástípus (pl. a rábaközi) egyik jellegzetessége a honnan kérdésre felelő helyhatározóragok között a -bul, -bül, -túl, -tül, -rul, -rül. Széchenyi is ezt a nyelvjárást beszélte, s használta írásaiban.

13 BÁRTFAI SZABÓ: i. m. 369.

28