A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: Széchenyi István és Hódmezővásárhely (1845-46)

2. Miért éppen a „kanyargó” Tisza?

1830-ban minden addiginál nagyobb árhullám vonult le a Tiszán: Szegednél például - az akkori mértékkel is rendkívül magas - 615 centiméteres szintet ért el; az elöntött terület is meghaladott minden korábbi nagyságot. Ez fogalmaztatta meg az elkerülhetetlen teendőt, miszerint a folyót teljes hosszában szabályozni kell. Mindenekelőtt a Tisza-völgy pontos feltérképezése vált sürgetővé (ami 1833 és 1842 között meg is történt).14

A kormányhivatalnokká előlépett Széchenyi István - a rá jellemző módon - gyorsan rátalált tevékenysége új területére. Voltak ugyan, akik azt hirdették róla, hogy ő csak a Dunát pártolja, „a szegény Tisza iránt ellenben legkisebb sympathiával” sem viseltetik. Többen ezt Széchenyi „dunántúliságával” magyarázták. Válaszában ő arra hivatkozott, hogy mindig az „érdeket” (itt; magasabb nemzeti szempontot) tartotta mozgatóerőnek. A dunántúli és az egyéb magyarság „nemzetiség dolgában” csak hervadozni, s kora halálra jutni fog, „ha pusztulásnak indul a Tiszavölgy”.15 Széchenyi István ekkor úgy ítélte meg, hogy a Tisza-völgy szabályozása lesz életének legeredetibb, legmagyarabb és legáldásosabb vállalkozása. „Tisza-völgy alatt én nem csak a Tisza völgyét értem - írta 1846-ban -, de mindazon folyók és vizek ágyait is, mellyek a Tiszába omlanak”.16 Hódmezővásárhely helyzetét tekintve, ezt a meghatározást nem lehet elhanyagolható tényezőnek tekinteni.

A Duna szabályozásánál Széchenyinek elsősorban külhoni hatalmakkal kellett diplomáciai megállapodásra jutnia (ilyen volt például a török, vagy a cári birodalom); a Tisza szabályozásánál viszont - lévén akkor még a „legmagyarabb folyó17 - csak a vármegyék, a városok és a magyar birtokosok eltérő érdekeit kellett közös nevezőre hoznia. De nem hagyhatók figyelmen kívül a határainkon túli, még a dunai monarchiához tartozó konstellációk sem. A bécsi udvari kamara elnöke, Széchenyi politikai ellenfele, Friedrich Kübeck báró (1780-1855) írta 1846. március 6-án: „Ha nekünk adnak (pénzt)... az Elbára is kell”. Amiben - ismerjük el - volt némi igazsága. Mindenesetre Széchenyi mérnöke, Vásárhelyi Pál (1795-1846) 1845-ben benyújtotta a Helytartótanácsnak a Tisza szabályozásáról kidolgozott tervét; 1846. január 20-án Pesten, nyolc regionális ármentesítő egyesülés bevonásával, megalakult a Tiszavölgyi Társulat.

1845. december 21-én kezdett Széchenyi az „Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg” című munkája írásához. Művét 1846. január 29- én be is nyújtotta a nádornak, József főhercegnek (1776-1847). A bevezetésben

14 TARI László: A Tisza nagy áradásai vidékünkön = Bácsország, 2000. szept.-okt.

15 SZÉCHENYI: Eszmetöredékek, 8. és 12-13.

16 Uo. 14. A Tisza vízgyűjtő területe 157 ezer négyzetkilométer volt.

17 A Máramaros vármegyei Kőrösmezőnél fakad, s a Torontál vármegyei Titelnél ömlik a Dunába. A kortársak szerint: „Tisza a magyar ősfolyó, a magyar Nílus, mely magyar dalt, magyar mondákat vet ki zsombékos partjára”. TARI: i. m.; Petőfi - mint közismert - „a föld legjámborabb folyójá”-nak tekintette („A Tisza”, 1847.).

29