A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
tak hozzá.132 A földművelésügyi miniszter csak 1942 márciusában tiltotta meg a zsidóbirtokok további átruházását,133 érvényesítendő, hogy a birtokok elosztása a továbbiakban ne az érdekelt felek megegyezése, hanem az állam által helyesnek tartott módon történjen.134 135 Ekkorra azonban a juttatható hódmezővásárhelyi zsidóbirtokok jelentősen megcsappantak. Azt is érdemes ismételten hangsúlyozni, hogy a zsidóbirtokok legjava a Vitézi Szék kezelésébe került és szétosztásuk inkább szolgálta - a rendszerhű háborús veteránok jutalmazása révén - a kormány társadalmi-politikai bázisának erősítését, mintsem valódi szociális célokat. Rászorulóknak csak az - országosan is csupán 20 000 holdat kitevő - 5 hold alatti törpebirtokok jutottak, illetve a kishaszonbérletbe adott földterületek egy- 135 részé. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az intézkedések egy másmilyen természetű hatását sem: azzal, hogy 1939 őszén lehetővé vált a birtokok igénylése, a keresztény társadalom lényegében először szembesült azzal a lehetőséggel, hogy a kormányzat és a helyi közigazgatás támogatásával jogot formálhat a zsidók tulajdonára. Hódmezővásárhelyen több ezren kopogtattak a polgármesteri hivatalban zsidóföldekért. Egy lavinaszerű folyamat indult el, amely során a civil társadalom hozzászokott a gondolathoz, hogy az egzisztenciaalapítás vagy - javítás elfogadható, legegyszerűbb módszere lehet, ha kérelem, esetleg feljelentés útján ráteszi a kezét a kiszemelt zsidóvagyonra. A zsidók kifoszthatósága jogossá, sőt, természetessé vált, és a folyamat végjátékaként a deportálások után hátramaradt lakásokra, bútorokra, ruhákra, egyéb ingóságokra tömegesen beérkező kérelmek jelezték, hogy a keresztény társadalom jelentős részében ekkorra már kevés gátlás maradt. Nem kevésbé vonatkozik ez az árjásítást végrehajtó helyi közigazgatásokra sem. Az az intézményi háttér, amely a német megszállás utáni, immár teljes vagyon- és jogfosztást célzó intézkedéseket lebonyolította, már az első zsidótörvények idején kiépült. 1938 és 1944 között a tisztviselők számára az antiszemita diszkrimináció a mindennapos hivatali rutin részévé vált, jártasságot szereztek a zsidó személyek, ügyeik, cégeik, vagyonuk külön nyilvántartásában, kezelésében. A német megszállás utáni antiszemita intézkedések lebonyolítása ebből a szempontból nem jelentett számukra új, eltérő vagy kifogásolhatóbb feladatot. Ennek figyelembe vételével arra is némi magyarázatot kaphatunk, hogy a magyar közigazgatási hatóságok miért boldogultak később önállóan, német szakmai segítség nélkül is könnyedén a diszkriminatív rendeletek megalkotásával és kivitelezésével.136 132 UNGVÁRY 2006. 131. 113 Az 1750/1942. ME. sz. rendelet. A szövegét Id.: MRT 1942.1. k. Budapest, 1943. 657-662. 134 UNGVÁRY 2006. 131. 135 Uo. 134. 136 Ld. pl.: UNGVÁRY 2006. 133-134. 226
